Lukács Pálról az ApCsel végén csupán a következőket írja: fogolyként Rómába (a világ akkori fővárosába) érkezésekor megengedték, hogy saját bérelt börtönében lakjon házi őrizetben, ahova aztán már három nap után meghívja a fő-fő zsidókat. Azok aztán továbbiakat hoznak magukkal egy újabb alkalommal, kiknek Pál elmondja a magáét, de nem nagyon hisznek neki.
Pál két évig tartózkodik itt, de hogy ezután mi történt vele, arról Lukács nem ír. A Bibliában máshol sem találunk utalást rá, vajon végül eljutott-e Hispániába római fogsága után (előtte biztosan nem járt arra, hiszen erről az időszakról meglehetősen részletes beszámolót ad az ApCsel). Talán nincs is ennek jelentősége? Ahhoz, hogy az akkori és későbbi üldöztetések központjában is szabadon - értsd: bár szobafogságból, mégis teljes nyíltsággal - hirdethesse Jézus evangéliumát, nem kell Hispániáig, a föld végső határáig menni. Elég Rómáig, a világ közepéig, ott sem tiltotta el senki ettől - sőt, Pál körül létrejött egy közösség, akiknek elmondhatta a meggyőződését. Mi vajon meddig megyünk el hitünk megvallásával? Megelégszünk a vasárnapi egy-másfél órányi templompad-koptatással?
Erről az időszakról a Jubileumi Kommentár így ír: "Az üldözés azonban – bár nagyszámú áldozatot követelt – valójában hasznára volt Krisztus népének, mert próbára tette a hívők hitét, felkeltette sokakban az érdeklődést az evangélium iránt, a zsidó vallástól és a politikai hatalomtól is üldözve nyilvánvalóvá lett, hogy nem emberi csoportosulás ez, hanem Krisztus követésére a Szentlélek által elhívott szeretetközösség, melyen a poklok kapui sem vehetnek erőt, amíg ez marad." Valahol ilyen időket élünk most is. Lehet, hogy nem követel áldozatot az üldözés, de attól még próbára teszi hitünket. A minap szó volt a templom- és egyéb építők hitéről. Ma az a kérdés, hogy miről teszünk bizonyságot? Istenbe, pénzbe, hatalomba, megélhetésbe, munkába, társadalomba, vagy mibe vetett hitünkről? Mert akik Istenbe vetik hitüket, azokat üldözi a pénz (nem hajlandóak imádni a Dániel-féle bálványt), üldözi a hatalom (ma Magyarországon az egyházi fenntartású iskolák kevesebb juttatást kapnak, mint az ugyanolyan tevékenységet végző államiak - ami tudomásom szerint a kommunista alkotmánynak is ellentmond) (szerk.: alább egy megjegyzésből kiderült, hogy rosszul tudtam), üldözi a megélhetés (aki egyházból, igehirdetésből, bizonyságtételből akar megélni, azt legjobb esetben is kiröhögjük), és így tovább.
Adjon az Isten egyházának olyan megújulást, hogy láthatóvá, magától értetődővé váljék: nem csak összeverődött emberek csoportja ez (akik az istentisztelet végeztével már rohannak is a "dolgukra", azzal is alig váltva szót, akivel ugyanazt a templompadot koptatták), hanem Krisztus követésére, a Szentlélek által elhívott szeretetben élő közösség!
Hozzászólások3
"üldözi a hatalom (ma
"üldözi a hatalom (ma Magyarországon az egyházi fenntartású iskolák kevesebb juttatást kapnak, mint az ugyanolyan tevékenységet végző államiak - ami tudomásom szerint a kommunista alkotmánynak is ellentmond)"
Kedves Laci! Aztán majd töröld le ezt a kommentet, de a helyzet az, hogy az ÁLLAM, a különböző szerencsés megállapodásoknak köszönhetően-hosszú távon-a normatíva és kiegészítő normatíva rendszerben több pénzt ad az egyházi iskoláknak mint az államiaknak.Az egy más kérdés, hogy az iskolák építésére, rekonstrukciójára stb. hogy ad állambácsi pénzt, de az egyházi iskolák a kiegészítő normatívában (amit az önkormányzati iskolák nem kapnak!!!)olyan pluszforráshoz jutnak amit a törvények GARANTÁLNAK (némi vita után meg is kapják). Az önkormányzat, ha szegény nem tud a saját iskolájához hozzáadni semmit.(Ott nincs plusz normatív finanszírozás).
Őszíntének és igazságosnak kell lenni.Persze ezt nem neked mondom, hanem annak aki azt állítja, hogy az állam kevesebb pénzt ad az egyházi iskoláknak, mint más iskoláknak, az nem egészen az igazat mondja.
Inkább azon kellene elgondolkozni, hogy például a mi egyházközségünk, van-e olyan szellemi, erkölcsi, anyagi és spirituális állapotban, hogy felelősséggel(!!!) majd kétezer gyerek és fiatal keresztyén neveléséről és oktatásáról gondoskodjon. SZERINTED???
Kicsitől nagy felé
"Az önkormányzat, ha szegény" - márpedig ez ugye 2006 óta akarva-akaratlanul fennáll, hiszen az öszödi beszéd még az önkormányzati választások előtt került napvilágra. Viszont én itt és most (meg általában máskor és máshol sem) pártpolitikáról akarok beszélni, mert vannak ennél sokkal égetőbb, személyünket közelebbről érintő, életünkre jobban visszahatással levő kérdések is.
Mint ahogy írod is utána. Bár igazából nem az iskolákkal van itt a probléma: sokkal inkább kérdés az, hogy ha már van iskolánk (ezt ugye én ténynek veszem, mert ki vagyok én ahhoz, hogy ezen bármiféle módon változtatni tudjak; s mi több, pillanatnyilag nem is akarok), akkor mi az, amit átadunk az utánunk jövőnek. Két szó: hitelesség, kötelező kikonfirmáció (bocs, ez három).
Másszóval: először tegyünk rendet a magunk háza táján, s utána menjünk az iskoláinkhoz, esetleg még tovább. Szerintem...
Igen, igen, igen.
Igen, igen, igen.