Péter 1. levele

1. A katolikus levelek

A levél a katolikus levelek csoportjába tartozik. Azt gondolná az ember, hogy ez az elnevezés azt jelenti, hogy e levelek az egész egyházhoz fordulnak, szemben Pál leveleivel, melyek egy konkrét gyülekezetet tartanak szem előtt. Ez nem így van. Jakab levele egy egészen meghatározott közösséghez fordul, ha azok szétszórtan élnek is (Jak. 1,1). Ugyanígy János levelei is egy meghatározott közösséget szólítanak meg, ha nem is nevezik azt meg.

Péter I. levele is a szétszóratásban élő jövevényekhez fordul, akik Pontusban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithidiában élnek (I.Pt. 1,1.). Más magyarázatot kell adni a “katolikus” szóra. Számos konkrét gyülekezethez írt levél a kánon része lett, mert az egész egyház elismerte a Szentírás részeként. Ezek a levelek olyan korban keletkeztek, amikor levelek egész sora (Római Kelemen levele a korintusiakhoz, Barnabás, Ignatius, Polycarpus levelei), s a gyülekezetekben, melyekhez írták, nagy tiszteletük volt, de az egész egyház nem ismerte el katolikusnak és a kánonokba nem kerültek bele. Katolikus tehát azt jelenti: az egyház egésze által elismert.

2. A reménység levele

A katolikus levelek közül valószínűleg a legismertebb, legkedvesebb, legtöbbet olvasott levél. A lelkigondozó szeretete árad a levélből, aki segíteni szeretne övéinek, akik nehéz helyzetben vannak és még rosszabb előtt állnak.

3. Kételyek a levéllel szemben

Hosszú ideig semmilyen kétely nem vetődött fel a levél eredetisége és megbízhatósága iránt. Ezzel szemben újabban Péter szerzősége kérdéses lett. F. W. Beare 1947-ben megjelent kommentárjában addig merészkedik, hogy leírja: “Semmi kétség, hogy Péter egy pseudonym személy.” A hagyományos álláspont szerint az I. Péter magától Péter apostoltól származik és Rómába írta 67 táján, a Nero féle keresztyén üldözés után. Milyen bizonyítékok vannak a korai keletkezés és Péter szerzősége mellett?

4. Jézus visszajövetele

A levél elejétől végéig a szerző gondolataiban Jézus eljövetele áll. A hitben, a szenvedésben való megállás alapját ez képezte. Teljesen soha nem szűnt ez a várakozás, de az idők múlásával nem maradt a keresztyén hit alapja. Kitűnő példa erre, hogy az Efézusi levél, amely Pál legkésőbbi levele, nem is említi. Ebből táplálkozik az a vélemény, hogy korán íródott ez a levél, amikor a keresztyének még minden pillanatban várták az Úr eljövetelét.

5. Az egyszerű egyházi szervezet

Az is egyértelmű, hogy ez a levél még olyan időből származik, amikor igen egyszerű volt az egyházi szervezet. Sem diakónust, sem püspököt nem említ. Az egyetlen tisztség a “vének”, melyet említ (5,1.). Ez is azt mutatja, hogy korán keletkezett.

6. Az ősegyház theológiája (korai egyház)

A legjelentősebb azonban az, hogy az I.Pt. theológiája az egyház legelső idejének theológiájával azonos.

E. G. Selwyn kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a levél theológiai elképzelése teljesen egybeesik Péter prédikéciójával, amely a Csel. első fejezeteiben olvasható. Az ősegyház igehirdetése 5 alapgondolaton nyugszik, amelyek az összes őskeresztyén prédikáció keretét képezik. Az 5 alapgondolatot a “kerygma” szóban összefoglalhatjuk. Természetesen nem Péter prédikációjának szószerinti visszaadásáról van szó a Csel.-ben, de ezek mégis az első prédikációk lényegét tükrözik. Az 5 alapgondolat a következő:

1. Betelt az idő és a messiási kor megkezdődött. Ez Isten utolsó szava. Új rend kezdődik, a választottak új közösséget alkotnak (Csel. 2,14-16.; 4,8-12.; I.Pt. 1,3.; I.Pt. 4,7.).
2. Az új idő Jézus életének, halálának, feltámadásának köszönhető, az ószövetségi próféciák beteljesedésének (Csel. 2,20-31.; 10,43.; I.Pt. 1,20-21.).
3. A feltámadás lehetővé tette, hogy az Atya jobbján üljön és az új Izrael messiási fejévé legyen (Csel. 2,22-26.; 10,39-42.; I.Pt 1,21.; 2,24.; 3,22.).
4. Ezek a messiási események rövidesen csúcsponthoz érnek Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetele révén, amikor ítél élőket és holtakat (Csel. 3,19-23.; 10,42.; I.Pt. 1,5.; 1,4.).
5. Ez a tény teszi nyomatékossá a felhívást: “Térjetek meg a bűnök bocsánatára és veszitek a Szentlélek ajándékát és az örök életet.” (Csel. 2,38-39.; 3,19.; 10,43.; I.Pt. 1,13-25.; 4,1-5.).

A Csel. könyvében olvasható Péter prédikációk és Péter 1. levele között ez az öt fő gondolat annyira egybecseng, hogy mindkettőben ugyanazt a kézjegyet és ugyanazt a szellemiséget ismerhetjük fel.

7. Az egyházatyáktól való intézkedések

A levél korai keletkezésének további bizonyítéka az is, hogy az egyházatyák nagyon korán idézték. Irenaeus kétszer idézi az 1,8-at és a 2,16-ot. Már előtte is idézik az atyák e levelet anélkül, hogy megneveznék. gy beszél Kelemen már 95 körül “Jézus drága véréről”. Ez a szokatlan kifejezés az I.Pt. 1,19-ből való. Polycarpus is idézi a levelet, de nem nevezi meg.

8. A levél kitűnő görögsége

Ha Péter szerzőségét meg akarjuk védelmezni, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy görög nyelvezete kiváló s lehetetlennek látszik, hogy ezt a művet egy galileai halász írta volna. F. W. Beare írja: “E levél esetében nyilvánvalóan egy író munkájáról van szó, aki járatos a retorikában és emellett átfogó, gazdag szókincse van. A szerző hihetetlenül jó stiliszta és műve az Újszövetség legjobb görög szövegei közé tartozik. Nyelvezete lényegesen irodalmibb, mint Pálé.”

Nem valószínű, hogy Péter ilyen járatos volt a görög nyelvben. A levél azonban maga kínál e problémára megoldást. A levél végén Péter a következőket mondja (5,1-12): “Silvanus által…, de néhány szót én is írtam.” “Dia Sioluanou” - szokatlan kifejezés, ami azt jelenti, hogy Silvanus a levél közvetítője, vagy munkálója, aki által feljegyzésre került. Egész bizonyosan több ez annál, minthogy Silvanus a Péter által mondottakat gyorsírással jegyezte volna le. Lényegesen többet tevékenykedett e levél írása körül.

Mit mondunk Silvanus-ról? Nagy valószínüséggel ugyanarról a személyről van szó, akiről Pál levelében olvashatunk, a Csel.-ben pedig Silás néven, amely a Silvánus rövidítése. Az ősegyház életében nem egyszerű, hétköznapi személyek voltak. Silás próféta volt (Csel. 15,32.), A jeruzsálemi zsinat tekintélyes embere. Öt is Antiochiába küldték (Csel. 15,22.). Pál második útjára kísérőnek választotta, vele volt Filippiben és Korinthusban (Csel. 15,37-40.; 16,19.; II.Kor. 1,19.). Pállal együtt üdvözli a tesszalonikai gyülekezetet (I.Tess. 1,1.; II.Tess. 1,1.). A Csel. 37. római polgárnak nevezi. Elképzelhető, hogy Péterrel ellentétben képzett ember volt. Valószínü tehát, hogy a levél megírásánál jelentős szerepet játszott, vagy kijavította Péter gyönge görög nyelvét, vagy is lehetséges, hogy mivel jelentős ember volt, Péter megengedte neki a formulázást. A gondolatok Pétertől származnak, a stílus Silvánusé.

9. A levél címzettjei

A címzettek Pontusban, Galatiában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában szétszórtságban élő jövevények. Csaknem minden névnek kettős jelentése van. Részint a régi országrészt, másrészt a római provinciát jelöli, amelyek régi nevüket viselték, de nem minden esetben fedi a régi név az új tartományt. Pontosabban nem tudjuk, hogy miért éppen ezt a területet említi, de az bizonyos, hogy igen nagy területről van szó, amelyen számos nép élt és ez mutatja az ősegyház nagy missziói aktivitását.

Mindegyik terület Kisázsia ÉK-i részén feküdt. Amennyiben Silvánus volt a levél átadója, aki Itáliából jövet Kisázsia ÉK-i részén Sinopéba érkezett, majd ezen területen egy körutat tett és kiindulópontjához ért vissza. Azaz: Sinopéból Bithiniába menve fel tudta keresni Délen Galáciát és még tovább menve Kappadóciát, hogy aztán Nyugat felé fordulva Ázsia tartományába menjen, amely É-on Bithiniával határos, hogy onnan ismét Sinopéba menjen.

Az is kiderül a levélből, hogy a címzettek pogánykeresztyének. A törvényről nincs szó, amely a zsidók esetében kizárt lenne. Korábban testi bűnökben éltek, (1,14.; 4,3-4.), ami jobban illik a pogánykeresztyénekre. A szövetségen kívüli nép voltak, most azonban Isten népévé lettek (2,9-10.). Péter magát is görögösen Petrosnak nevezi, ez is azt mutatja, hogy pogányokhoz ír. Pál Péterről Kéfásként ír (I.Kor. 1,12.; Gal. 1,18. stb.), a zsidók között Simonnak ismerték (Csel. 15,14.). Itt görög nevét használja, mert azoknak ír.

10. A levél kortörténeti háttere

Keresztyének üldözése és fenyegetettsége idején íródik a levél. Számos kísértésnek vannak kitéve (1,6.). Gonosztevőknek hívják őket (3,16.). Az is lehet, hogy igaz voltuk miatt szenvednek (3,14.)

Kísértések, káromlások, Krisztusért való szenvedés képezik a levél hátterét. Volt olyan idő, amikor a keresztyének a rómaiaktól nem szenvedtek, sőt a zsinagóga gyűlöletétől ők védték meg. Ennek az az oka, hogy kezdetben nem tudták megkülönböztetni a keresztyéneket a zsidóktól. A zsidók élvezték a “religio licita” előnyeit; a keresztyének, mint egy zsidó szekta ugyanígy.

A fordulat Nero alatt következett be, 64. VII. 19-én tűzvész tört ki Rómában. Az egész várost leégéssel fenyegette. 3 nappal és éjjel égett a város. Senki sem kételkedett abban, hogy ezért Nero a felelős, de egészen nem bizonyítható. A népnek nagy volt az elkeseredése és a császár, hogy a gyanút magáról elterelje, bűnbakot keresett és a keresztyénekre fogta.Tacitus megírja ezt “Annales”-ében (15,44).

Miért éppen a keresztyéneket vádolták?

1. A keresztyéneket a zsidókkal kötötték össze,s az antiszemitizmus nem az újkor találmánya. A zsidókat mindenütt gyűlölték.
2. Az úrvacsora titokzatos volt és a kívülállók félreértvén kannibalizmussal vádolták a keresztyéneket. Mivel békecsókkal köszöntötték egymást, féktelen orgiával vádolták őket.
3. A családok szétszakításával vádolták őket.
4. Azt is hirdették a keresztyének,hogy a világ lángokban fog elpusztulni, így gyújtogatóknak tartották őket.
5. A zsidó hit különösen az asszonyok körében terjedt. Sok előkelő asszony vette fel. Erkölcsi szokásaik ellenkeztek a kor kialakult szokásaival. Ezeket az asszonyokat felbérelték a zsidók, hogy férjeiket a keresztyének ellen fordítsák. Pál apostol és kísérői ezt tapasztalták a Pisidiai Antiochiában (Csel. 13,50.). Nero két kedvence is két zsidó prozelita volt: Aliturus kedvenc színésze,és szeretője Poppea. Nagyon valószínű, hogy a zsidók az ő segítségükkel tudják Nerot a keresztyének ellen fordítani. Kezdetben csak Rómára korlátozódott a keresztyén üldözés, később megtiltották, hogy valaki keresztyén legyen. Ettől kezdve állandó fenyegetettségben éltek a keresztyének. Volt olyan idő, amikor a nép szerette látni a vért és némely helytartó kész volt arra, hogy így kedvezzen a tömegnek. Ez a helyzet áll a levél hátterében, s ekkor hívja Péter övéit reménységre és bátorságra, hogy megerősítse őket az életveszélyben.

11. A levél eredetiségével kapcsolatos kételyek

Láttuk, milyen érvek szólna a péteri szerzőség mellett. Újabban többek ezt vitatják és akkor vagyunk korrektek, ha ezeket is megismerjük, akkor is, ha nem értünk egyet azokkal.

12. Különös hallgatás

E vélekedésnél elsőrendben B. H. Streeter: “Az ősgyülekezet” című művére hagyatkozunk. Bevezetőjében ezt írja: “Az Újszövetségnek egyetlen könyve se fog korábbinak, jobbnak és erősebbnek bizonyulni”, mint Péter első levele. Tény, hogy egyetlen történész, apologéta, sőt Eusebius se kérdőjelezi meg e levelet és az ősegyház egyetemesen elismerte a kánon részeként. Néhány dologra mégis figyelnünk kell.

1. Eusebius, hogy állítását védje, a régebbi szerzők idézeteit is hozzáfűzi művében, amit az evangéliumok és a páli levelek esetében soha nem tesz. Úgy tűnik, hogy e levélnél szükségesnek látta mindezt megtenni. Talán ő is kételkedett a levél eredetiségében? Vagy más kételkedőket akart meggyőzni?
2. Westcott: “Az Újszövetség kánona” című művében írja, hogy bár az egyház soha nem kételkedett abban, hogy Péter I. levele az Újszövetség része, mégis feltűnő, hogy kevés egyházatya idézi és még különösebb, hogy a latin nyelvű egyházatyák még ritkábban teszik ezt. Tertullianus művében 7.258 újszövetségi idézet található, ebből összesen kettő Péter első leveléből. Ha valóban Péter írta, azt várnánk, hogy a nyugati egyházban jobban ismertnek kellene lenni, és többször kellene használni.
3. A Muratori kánonban nem szerepel a levél.
4. A szír egyházban csak 373 után szerepel és csak a Pesitta nevezi meg először. Tatianus, aki K-Sziriából való volt, a Rómában lett keresztyénné, majd visszatért Szíriába és magával vitte az Újszövetséget. Ebben sem szerepel Péter I. levele. Feltűnő e levéllel kapcsolatban ez a hallgatás.

13. Péter I. levele és az Efézusi levél

A két levél között nagy az összefüggés:

I.Pt. 1,3 - Ef. 1,3.

I.Pt. 1,13 - Ef. 6,14.

I.Pt. 1,20 - Ef. 1,4.

I.Pt. 3,22 - Ef. 1,20-21.

Az is nagyon hasonló, amit a szolgákról és a házastársakról írnak. Pál leveleit csak 90 körül gyűjtötték össze. Ha az 1Pt. 64-ben keletkezett, honnan ismerte Péter az Efézusi levelet? Több választ is lehet e kérdésre adni:

1. Amit a szolgákról és a házastársakról ír, az az egyház erkölcsi követelménye volt, amely érvényes volt mindenütt, így mindketten ugyanazon anyaghoz nyúlnak.
2. Az egyéb hasonlóságok esetében is az a helyzet, hogy az ősegyházban használatos gyakori kifejezésekről van szó.
3. Ha mégis van átvétel, ezzel még nem bizonyítottuk be, hogy Péter első levele egyszerűen átvette az Efézusi levél részleteit.
4. Ha mégis az Efézusi levélből vett át Péter, ez azt jelenti, hogy Pállal egy időben tartózkodott Rómában és láthatta az Efézusi levél egy másolatát.

14. A presbitertárs

Az az ellenvetés, hogy Péter nem írhatta: “a köztetek levő presbitereket értem, én a presbitertárs” azon alapul, hogy Péter nem volt presbiter és nem nevezhette így magát. Ő apostol volt, s egészen más funkciója volt, mint a véneknek. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a zsidóknál - a véneknél nem volt nagyobb tekintély. Péter, mint zsidó nyugodtan nevezhette így magát.

15. Jézus szenvedésének tanúja

Ugyanígy nem mondhatta azt sem Péter, hogy Jézus szenvedésének tanúja, hiszen a Gecsemánéban miután elfogták, minden tanítványa elhagyta. A keresztnél is csak János volt mellette. Mindebből azonban mégsem következhet az, hogy magát Krisztus szenvedése tanújának ne nevezze.

16. Krisztus nevéért való üldözés

A későbbi datálás melletti fő érv az üldözés tényére alapul. A keresztyéneket más indokok miatt üldözik, mint korábban. Egyszerűen azért, mert keresztyének, Krisztus nevéért. Ilyen üldözés csak 100 táján indul meg. Törvényesen csak 112-ben. Előtte tehát a levél nem keletkezhetett. A birodalomban kétféle vallási mód létezett: religio licita és religio illicita. Aki ennek ellenére gyakorolta vallását, számítania kellett, hogy üldözni fogják. A döntő fordulat Neroval kezdődik és ettől kezdve az illicita religiohoz tartoznak. Suetonius történetíró direkt utalást tesz a Nero által bevezetett törvényekre. Többek között ezt írja: “Sok régi büntetés és tilalom ismét életbe lépett és újakat is bevezettek. Halálos büntetés sújtotta a keresztyéneket, azt a szektát, amely új, a közösséget veszélyeztető babonát eredményez.” Nero uralkodásától kezdve a keresztyének állandó halálos ítéletnek voltak kitéve. Ezek ismeretében vessünk egy pillantást Péter levelére: “Különféle kísértések között” (l,6.). “A ti megpróbált hitetek, amely értékesebb…, a tűzben kipróbált aranynál” (1,7.). Nem tudják elkerülni, hogy az emberek rosszat mondjanak róluk, az értelmetlen emberek tudatlansága is megalapozatlanul ellenűk fordul (vö. 2,12.; 2,15.; 3,16.; 4,4.). Ezáltal lehetőségük nyílik, hogy az igazságért szenvedjenek (3,14.; 4,13.). Ez a helyzet nem csupán Trajánusz uralkodásától áll fenn, hanem Nero óta, így az a vélekedés, hogy a levél csupán Péter halála után keletkezett, nem indokolt.

17. A királyt tiszteljétek

További ellenérv, hogy nem Péter a levél szerzője azon alapul, hogy a Nero idején fennálló viszonyokat ismerve Péter nem írhatta: “Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak … az Istent féljétek a királyt tiszteljétek” (I.Pt. 2,13-17.).

Pál ugyanezt írja (Róm. 13,1-7.), pedig Nero a császár. A Jelenések könyve kivételével (amely későbbi) az Újszövetség azt tanítja, hogy a keresztyének lojális állampolgárok, s az ellenük felhozott vádak elesnek, mert kifogástalanok (I.Pt. 2,15.). Az üldözés idején sem, mint állampolgárok szenvedtek.

18. Prédikáció és pásztorlevél

További ellenvélemények a péteri szerzőség tekintetében:

- A levél köszöntése (1, 1-2.) és a befejezése (5, 12-14.) csak későbbi hozzátoldás.

- A jelenlegi formájában a levél két klasszikus műből van összeállítva. A 4,11. egy liturgikus dicséretmondást tartalmaz, de ezek általában a végén állnak. Igy az 1,3-4,11-ig az első munka és ez eredetileg egy keresztelési prédikáció volt. Tény, hogy van erre utalás (3,21.) és a szolgáknak , asszonyoknak és férfiaknak adott tanács fontos a pogányokból áttért keresztyének számára (2,18-3,7.).

- A másik rész a 4,12-5,11. Az előbbitől független írás és az üldözés időszakában erősítő és vigasztaló irat. Eszerint a Péter levele egy keresztelési prédikáció és egy pásztorlevél összedolgozása.

19. Kisázsia, nem Róma

Ha a teória nyomán haladunk tovább, a következő kérdést kell feltenni. Hol keletkezett a levél? Ha nem Péter a szerző, felesleges Rómával kapcsolatba hozni.

1. Pontus, Galatia, Kappadócia - Kisázsiában van és Sinopé képezi a középponját.
2. Polycarpus idézi először nagyobb terjedelemben.
3. Bizonyos szóhasználatok az Újszövetség más irataiban is megtalálhatók ( I.Pt. 5,13.- II.Jn. 13.). I.Pt. 1,8.- Jn. 20,29.; I.Pt. 5,2.- Jn. 21,15-17. és Csel. 20, 28.

Tehát a levél a 4. evangéliumra, a jánosi levelekre emlékeztet, így nagy valószínűséggel Efézusban, Kisázsiában keletkezett.

20. A levél szerzője

Ha nem Péter a levél szerzője, akkor ki lehet?

Mindenképpen kisázsiainak kell lennie. Magát presbiternek és Krisztus szenvedése tanújának nevezi. Van valaki, aki a kritériumoknak megfelel?

Papias a következőket írja: “megkérdeztem mindazokat, akik hozzám jöttek és közvetlen kapcsolatban voltak a vénekkel, hogy ők mit mondtak, András, Péter, Fülöp, Tamás és Jakab, János és Máté és Jézus többi tanítványa, továbbá Aristion, János a presbiter, az Úr tanítványai.” Papias itt megnevezi Aristiont az Úr tanítványát, aki Jézus szenvedésének tanúja volt. Kapcsolatba lehet őt hozni Péter levelével?

21. A szmírnai Aristion

A görög egyháznak a IV. század végén, Szíriában keletkezett egyházjogi gyűjteményében azt találjuk, hogy Szmírna egyik első püspöke Aristion volt. E levelet Polycarpus, későbbi szmírnai püspök idézi a leggyakrabban. Vagyis ő olyat idéz, ami a szmírnai egyház klasszikus irataihoz tartozott. Így tényleg Aristion pásztori leveléből és egy keresztelési prédikációból állt össze?

A Jel. 2,10-ben a szmírnai gyülekezethez ír János. Ugyanarról az üldözésről lenne szó, amely a péteri levél hátterében áll? Aristion Szmírnából írt egy pásztorlevelet, ami a péteri levél része lett?

Mindezeket látva, mégse állíthatjuk szilárdan, hogy ez a levél nem Pétertől ered, aki röviddel Róma leégése után a kisázsiai keresztyéneket bátorítja, hogy az üldözések idején szilárdan álljanak meg hitükben.