1. Korintus városáról
Elég egy pillantást vetni a térképre, és rögtön látjuk, hogy a város földrajzi fekvésénél fogva arra predestinált, hogy jelentős szerepet játsszék. Dél-Görögország szinte egy sziget, mert az országot kelet és nyugat felől a Golf áramlás olyan mélyen bevágta, úgy hogy az ország déli részét egy keskeny földnyelv köti csupán össze. Ezen feküdt Korintus, az ókor egyik legjelentősebb kereskedővárosa. Rajta keresztül bonyolódott le a belföldi-, sőt a Földközi-tenger kereskedelme is a városon át vezetett. Dél-Görögországot különösen is veszélyes volt körülhajózni. Egy közmondás is született: Aki a Malea Fokot (így hívták ezt a részt) körül akarja hajózni, ne gondoljon haza, előbb végrendelkezzék. A korintusi csatorna elkészülte nagy segítség volt a hajósoknak. Ennek ellenére fontos kereskedelmi centrum, és a város nagyon gazdag is. Piacain, melynek látogatói az egész világról jöttek, a legkülönbözőbb cikkeket árulták. Az Isthomosi Játékok színhelye is Korintus volt. A város nemcsak gazdagságáról, hanem romlottságáról is híres volt. Egy görög ige is van - korinthidzsthai - korintusi módra élni, szólás-mondássá vált. A ledérségnek a szimbóluma lett a város. A bűnök egyik forrása az Aphrodité templom volt. Ezer prostituált papnő tartozott hozzá, akik az ünnepnapokon lent a városba kéjelegtek. A kereskedők és a tengerészek a világ minden részéről ugyancsak hoztak magukkal bűnöket.
2. A város története
Nagyon régi görög város, Thukiditesnél olvashatjuk, hogy Korintusban készítették az első három evezős hadihajót. Kr.e.146-ban Mummius, római hadvezér annyira leromboltatta, hogy csak romok meredeztek az ég felé. 100 évvel később Julius Caesar építette újra. Az új város immár római kolóniaként romokból emelkedett ki, sőt Akhája provincia fővárosa lett. Pál apostol idején nagyon vegyes lakossága volt a városnak. Éltek ott római veteránok akiket Caesar telepített be. A római katonák leszerelésük után megtartották polgárjogukat, kijelölt földterületet kaptak, s az újonnan alapított városban letelepedtek. Ők képezték a lakosság gerincét.
Az újraépítés után a kereskedők számára is előnyös volt a város fekvése miatt. Sok zsidó kereskedőt is találunk a lakosok között. Rajtuk kívül még föníciaikat és frígiaikat is találunk. Foglalkozásra nézve is kevert a népesség: kereskedők, filozófusok, tengerészek, rabszolgák, iparosok és a bűnözők minden rétege megtalálható. Egy kolónia minden arisztokrácia nélkül. Mindezt szem előtt kell tartani, amikor olvassuk az I. Korintust. „Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem örökölhetik az Isten országát? Ne tévelyegjetek: se paráznák, se bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem rablók nem fogják örökölni Isten országát” (6,9-10.). A bűnöknek ezen a helyén legkevésbé látszott lehetségesnek a gyülekezetalapítás. Pál apostol igen nagy munkát végzett és a keresztyénség a legnagyobb győzelmét aratta itt.
3. Pál apostol Korintusban
Efézus kivételével egy városban sem töltött annyi időt az apostol, mint itt. Amikor életét veszélyeztették, elhagyta Macedóniát, Athénbe ment, ahol nem volt nagy sikere, és innen érkezett Korintusba, és itt is maradt 18 hónapig (Csel. 18, 1-17). Megérkezte után Aquillához és Priscillához költözött és nagy sikerrel prédikált a zsinagógában. Amikor Timóteus és Szilás is megérkeztek Macedóniából, megduplázta munkáját. A zsidók ellenségesen viselkedtek, ezért el kellett hagynia a zsinagógát, és Titus Iustus házába költözött. A legtekintélyesebb ember, a zsinagóga elöljárója, Crispus is keresztyénné lett. 52-ben új római helytartó, Gallió érkezett a városba, aki ismert volt jóságáról. A zsidók meg is kísérelték kihasználni az újonnan érkezett barátságosságát, Pált bíróság elé citálták és azzal vádolták, hogy tanítása ellent mond a törvénynek. Gallió azonban elutasította a vádat, és ebbe a belső zsidó ügybe nem avatkozott. Így Pál be tudta fejezni munkáját, majd tovább utazott Szíriába.
4. A korintusi gyülekezettel való levélváltások
Pál apostol 55-ben érkezett Efézusba, amikor Korintusban nem volt minden rendben. Akkor írt egy levelet. A ma ismert korintusi levelek a levélváltást nem olyan sorrendben követik, ahogy Pál írta. Az apostol leveleit később gyűjtötték össze, nem találtak meg minden korintusi levelet, a meglévőket sem teljesen rendezték el. Kíséreljük meg azért rekonstruálni a helyes sorrendet.
- A jelenlegi első korintusi levelet már megelőzte egy másik levél. Az 5,9-ben olvassuk: „Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal.” Némelyeknek az a véleménye, hogy ez a levél nyomtalanul eltűnt, mások szerint a II. Korintus 6,14. - 7,1. részben tartalmazza. Tény, hogy a jelenlegi kontextusba nem illik bele. A II. Korintus 6,13. után a 7,2. következne logikusan. Tehát ez a korábbi levél vagy elveszett, vagy a levél összeállításakor rossz helyre sorolták be.
- A korintusi hírek több oldalról érkeztek Pálhoz. Egyrészt Kloé embereitől (I. Kor 1,11.), akik a gyülekezetben lévő szakadásokról számoltak be. Másfelől Stefanás, Fortunátus és Achaicus révén, akik Efézusban meglátogatták (16,17.).
- Újabb dolgokat tapasztalt egy Korintusból érkezett levél alapján, amelyben a gyülekezet tagjai kérték, hogy különböző kérdésekben foglaljon állást. Az I. Kor 7,1 utal erre: „Amiről pedig írtatok azokra ezt válaszolom.” Ily módon a jelenlegi első Korintusi levél egy írásbeli válasz a különféle információk útján tapasztalt korintusi problémákra. Tulajdonképpen ez második levele Pálnak, amelyet Timóteus által küldött (I. Kor 4, 17).
- Jóllehet nincs semmiféle tudomásunk arról, hogy az apostol egy újabb személyes látogatást tett a gyülekezetben, az ott tapasztalt szakadások miatt. Mégis ezt fel kell tételeznünk: „Kész vagyok, hogy harmadszor menjek hozzátok.” és „Most harmadszor megyek hozzátok.” (II. Kor 12,14.; 13,1-2.) Ugyanakkor csak arról tudunk, hogy egyszer járt Korintusban. Efézustól, ahol az apostol tartózkodott csupán két-három napi tengeri útra fekszik Korintus, így mindenképpen kellett futó látogatást tennie.
- A szakadások tovább erősödtek, s ennek következtében egy szigorúbb keményebb levelet írt Pál. „Sok gyötrődés és szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek.”, valamint „Ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom.” (II. Kor 2,4.; 7,8.) Vajon megvan-e ez a „könnyek közt írt” levél? Az első korintusi levélben nem találjuk. Ha azonban a második korintusi levelet figyelmesen olvassuk egy bizonyos egyenetlenséget vehetünk észre. Az 1.-9. fejezetekben minden rendben van, a 10. fejezettel egy törés áll be. Fájdalmas felkiáltásról olvasunk, s kitűnik, hogy az apostol se előtte, se utána egyetlen gyülekezeteben sem sebesítették meg úgy, mint itt. Megkérdőjelezték fellépését, beszédét, apostoli tisztét, becsületét. A legtöbb teológus úgy véli, hogy e fejezetek a „könnyek között írt” levelet tartalmazzák, csak rosszul rendezték el. Ha tehát kronológiai sorrendben akarjuk olvasni, a II.Kor 10.-13.-at az 1,9. elé kell helyezni. E levelet Títus adta át (II.Kor 2,13.).
- „A könnyek között írt” levél rendkívül nyugtalanná tette Pált, és nem tudta kivárni Títus visszaérkezését (II.Kor 7,5.; 13.), és elutazott Troásból. Valahol Macedóniában találkozhatott Títusszal, és megtudta, hogy minden rendben van Korintusban, s valószínűleg megírta a II.Kor 1-9-et, mint a kiengesztelődés levelét. E levelek alapján beláthatunk az ősegyház belső életébe, és megismerhetjük, hogy mit jelentett Pál apostol számára a gyülekezetek lelkigondozása, mennyi szenvedéssel és nehézséggel kellett megküzdenie.