1. Támadás Pál apostol ellen
Valaki vívótőrhöz hasonlította a Galata levelet, amely megvillan a vívó kezében. A levél azért keletkezett, mert Pált és tanítását támadják. Ha ez a támadás sikerrel járt volna, a keresztyénségből csak egy zsidó szekta lett volna, s a keresztyén hitből a körülmetélkedés és a törvény előírásainak megtartása maradt volna, Isten kegyelmétől teljesen függetlenül. Ha az ellenfelek felülkerekednek, semmi esélyük sem lenne arra, hogy valamit Jézus Krisztus szeretetéből megtapasztaljanak. Elképzelhetetlen, hogy egy olyan egyéniség, mint Pál ne kerüljön támadások kereszttüzébe. Ellenfelei első vádja: apostol-e egyáltalán Pál? Amikor Júdás helyét betöltik, olyanok közül választanak, akik Jézus életének és feltámadásának tanúi. Ez a feltétel Pál esetében hiányzik. Mindehhez még hozzájárul, hogy nem sokkal korábban a keresztyén gyülekezetek legádázabb üldözője volt. Az 1,1-ben utal is erre, amikor büszkeséggel hangsúlyozza, hogy apostolsága nem földi forrásból ered, hanem mindezt közvetlenül Istentől kapta. Egyedülálló módon lett kvalifikálva erre a hivatalra, mert a damaszkuszi úton színről-színre találkozott Krisztussal.
2. Függetlenség és egyeztetés
Azt is hangsúlyozza tovább Pál, hogy üzenete független az emberektől. Ezért írja le részletesen jeruzsálemi látogatását. Nem másod kézből eredő evangéliumot hirdet, hanem megbízatása közvetlenül Krisztustól való. Bár evangéliuma független az emberektől, de a keresztyén gyülekezet felelős vezetői elismerték. (2,6-10). Evangéliuma közvetlenül Istentől való, de a gyülekezetben élő hagyományozott hittel megegyező.
3. A júdaisták
Ez a harc elkerülhetetlen volt. Ellenfelei zsidó származásúak, akik ugyan a keresztyén hitet átvették, de mégis azt gondolták, hogy az isteni ígéretek és adományok kizárólag a zsidókra vonatkoznak és azokban egyetlen pogány sem részesülhet. Ezek a zsidók állították, hogy minden nép közül csak őket szereti az Úr, sőt azt is, hogy őket más mérték szerint fogja megítélni. Ezek a zsidók látván, hogy Pál az evangéliumot a pogányoknak is hirdette, felháborodtak és gyűlölték az apostolt az evangéliumával együtt. Ebből a nehézségből csak egyetlen kivezető utat láttak, ha a keresztyénné lett pogányok egyszersmind zsidókká is lesznek. Körül kell metélkedniük és az egész törvényt magukra venni. Ezt Pál a keresztyén hit lényegével ellentétesnek látta, mert az ember üdvössége, amely független a cselekedetektől, ily módon mégis testi erőfeszítés eredménye. Ez azt jelentené, hogy az ember saját erejéből váltatik meg. Pál a megváltást kizárólag isteni kegyelmi aktusának tekinti. Számára nem az a döntő, amit az ember tesz Istenért, hanem amit az Isten tesz az emberért. A törvény - így érveltek a zsidók - népünk életében a legnagyobb szerepet játssza. Isten Mózesnak adta a törvényt, amelyen nyugszik népünk élete. Ezzel szemben Pál ezt kérdezi: ” Ki volt népünk ősatyja? Kinek tette Isten a legnagyobb ígéretet? ” A felelet világos: Ábrahámnak. Hogyan? Nem az által nyerte el Isten kegyelmét, hogy a törvényt megtartotta, hiszen 430 évvel Mózes előtt élt, amikor még nem volt törvény. Hite által lett a kegyelem részese. Ez tette őt képessé, hogy mindent Istenre építsen. Ugyanígy minden ember hite által és nem a törvény cselekedete által üdvözül. Ábrahám igazi fiai nem azok, akik a nemzetségtáblájukat Ábrahámig tudják visszavezetni, hanem akik hitéből valók. Mi akkor a törvény szerepe? Az tagadhatatlan, hogy a törvényt Isten adta. Eltörölte? A törvény által megtapasztalják az emberek, hogy mi a bűn. Ha nem lenne nem szegnék meg az emberek. Másfelől a törvény az Isten kegyelméhez vezeti az embert. A törvény megtartásának kísérlete eleve kudarc. Így a Törvény azt eredményezi, hogy az emberek megismerik saját gyöngeségüket, és ilyen módon a törvény az Isten kegyelméhez vezető úton egy fontos tényező, mert nem marad semmi más lehetőség, mint Isten kegyelmes szeretetére hagyatkozni.
4. A levél címzettjei, keletkezési helye
A levél a galatákhoz íródott. De kiket kell ez alatt érteni? Galáciához tartoztak az első missziói útján alakult gyülekezetek (Derbe, Listra stb.) Őket is lehet alattuk érteni. Ahol viszont kelta származású törzsek laktak, az az északi részen keresendő. Itt is járt Pál kétszer és alapított gyülekezeteket (Csel. 16, 6; 18, 3). Így két elmélet viaskodik egy mással az Észak- és a Dél-Galata elmélet. A Dél-Galata elmélet szerint az első missziói úton alapított gyülekezetekről van szó, míg a másik azt állítja, hogy a kelta származásúak közt alapított gyülekezeteket kell Galatáknak nevezni. Újabban a provincia- és a területhipotézis áll előtérben. A provinciahipotézis mellett szól Barabás személye, aki viszont az első úton volt vele. Továbbá azt is állítják, hogy a kelták nem beszéltek görögül, így az apostol nem tudott velük kommunikálni. Tehát a déli területen élőket kell galatának tartani. A területhipotézis hívei azzal érvelnek, hogy galatáknak hívja címzetteket, ami a likóniai hívek esetén furcsa lenne. Azon kívül pogánykeresztyénekhez szól, a déliek pedig zsidókeresztyének voltak. A vita eldöntetlen. Ma inkább az északi elmélet az erősebb. Keletkezési ideje és helye: attól függ, hogy melyik elméletnek adunk igazat. Valószínű, hogy a római levél előtt írta Pál, mert e levél sok gondolata ott részletesebben jön elő.