Máté evangéliuma

1. A szinoptikusok

A XVIII. század óta a szinoptikus szó az első három evangélium jelölésére szolgál. Két görög szó összetételéből származik ez a kifejezés. Szinopszis együttlátás.

Máté, Márk és Lukács evangéliuma Jézus életének ugyanarról az eseményeiről tudósítanak és néhány többlet anyag, illetve hiányzó résztől eltekintve olyan sok a közös vonás, s az ábrázolt eseményeket tekintetbe véve, valamint a felépítést figyelve, ezeket egymás mellé állítva megállapíthatjuk, hogy nagyon hasonló. Ebből az következik, hogy e három evangélium között igen szoros az összefüggés. Ha példaként az 5000 ember megvendégeléséről szóló történetet vesszük, megállapíthatjuk, hogy mind a három evangélium elbeszélésében szinte szó szerint azonos (Mt. 14,12-21.; Mk. 6,30-44.; Lk. 9,10-17.). Mégjobb példa erre nézve a gutaütött meggyógyításáról szóló történet (Mt. 9,1-8.; Mk. 2,1-12.; Lk. 5,17-26.). Annyira hasonlók e történetek, hogy még a zárójelben mondott részletek is (”szólt a bénához”) mind a három helyen előfordulnak és pontosan ugyanazon a helyen. Olyan nagy az egybecsengés, hogy ebből két megoldás következhet:

  1. vagy mind a három evangélium ugyanazt a forrást használta,
  2. vagy kettő a harmadikra támaszkodott.

2. A legrégebbi evangélium

A közelebbi kutatások alapján minden okunk meg van annak elfogadására, hogy időben Márk volt az első evangélium és ez képezte az alapot Máté és Lukács számára. A Márknál lévő 105 perikópából Máténál 93, Lukácsnál 81 megtalálható. Összesen 4 Márk-i perikópa van, amelyik a másik kettőnél hiányzik.

Márk evangéliumának 661 verse van, Máténak 1068, Lukácsnak 1149. Máténál 606 vers fordul elő Márktól, Lukácsnál 320. Összesen 55 vers van, amely Máténál nem található meg. Ebből Lukácsnál 31-et olvasunk. Így összesen csak 24 Márk-i vers van, amely egyiknél sem található meg.

Nem csupán a tartalom, hanem a szókincs is hasonlít. Márk evangéliuma szókincsének 51%-a Máténál, 53%-a Lukácsnál is előfordul.

Az események sorrendje is azonos.

3. Tökéletesség Márk evangéliumával szemben

Mivel Máté és Lukács lényegesen nagyobb terjedelmű, mint Márk, azt gondolhatnánk, hogy ez utóbbi a másik kettő rövid foglalata. Ennek azonban ellene mond, hogy Márk evangéliuma korábban keletkezett. Máté és Lukács ismerték Márk írását és bizonyos mértékben javították és csiszolták. Lássunk erre néhány példát

Márknál néha mintha korlátozva volna Jézus hatalma:

    Mk. 1,34.: “Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított ekkor.”

    Mt. 8,16.: “Ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított”

    Lk. 4,40.: “Ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.”

    (Továbbá v.ö. Mk. 3,10.; Mt. 12,15.; Lk. 6,19.)

Máté és Lukács tehát nem sokat mondanak, mint Márk, hanem mindenkit, hogy Jézus hatalma semmilyen formában ne korlátozódjék.

Hasonló a helyzet Jézus Názáretben történt látogatásával is (v.ö. Mk. 6,5-6. és Mt. 13,58.). Máté tehát vonakodik attól, hogy Jézus hatalmát korlátozván azt állítja, hogy egyetlen csodát se tudott ott tenni.

Máskor Máté és Lukács elhagy dolgokat, amelyek a kivülállók számára Jézus lekicsinyléséhez vezetnének (Mt. 3,5.; Mk. 3,21.; Mk. 10,14.). Máté és Lukács elhallgatják Jézus emberi haragját és óvakodnak attól a gondolattól, hogy Jézus “magánkívül van”. Máskor Máté és Lukács Márk megjegyzéseit könnyűszerrel megváltoztatják, melyek az apostolokat rosszabb színben tüntetnék fel. Pl.: János és Jakab kísérletet tesznek, hogy Isten országában a legmagasabb helyet bebiztosítsák maguknak. A Mt. 20,20-ban a Zebedeus fiak anyja fordul Jézushoz ezzel a kéréssel s nem a fiai.

Mindezekből világosan kitűnik, hogy Márk a legrégebbi evangélium. Ő egészen egyszerűen és közvetlenül tudósít, míg Máténál és Lukácsnál már dogmatikai és theológiai meggondolások is szerepet játszanak, ezért ők nagyon gondosan megválogatják kifejezéseiket.

4. Jézus tanítása

Már említettük, hogy összesen 24 vers van, amely Márk teljesen önálló anyaga. Ha Máté és Lukács külön anyagát vizsgáljuk, kiderül, hogy több mint 200 vers van, amely egymáshoz nagyon közelálló (Lk. 6,41-42. - Mt. 7,3-5.; Lk. 3,7-9. - Mt. 3,7-10. stb.) Annál az anyagnál, amely Máténál és Lukácsnál Márkra vezethető vissza, csaknem kizárólag Jézus élete eseményeiről van szó. Annál a 200 versnél, amely Máténál és Lukácsnál csaknem azonos, szinte teljes egészében Jézus tanításáról van szó. Nyilvánvaló e kétszáz versnél, Máté és Lukács Jézus tanításáról ugyanazt a forrást használták. Ez a könyv természetesen nem áll rendelkezésünkre, mégis joggal feltételezik a theológusok ennek egykori létét. Ez a forrás a Logion, melyet Q betűvel jelölünk. Ez nagyon fontos könyv lehetett, mert Jézus tanításainak az első kézikönyve volt.

5. Máté evangéliumának helye az evangéliumi tradícióban

A theológusok megegyeznek abban, hogy az első evangélium nem származhat közvetlenül Máté tollából. Aki maga Jézus életének szemtanúja volt, az forrásként nem Márk evangéliumára szorítkozott volna, ahogy ezt Máté teszi.

Papias egyházatya írja 130 körül: “Máté héber nyelven e beszédeket összeállította.” Ez alapján azt lehet feltételezni, hogy a Jézus tanításáról szóló első könyv összeállítója Máté és ez mindazoknak forrásul szolgált, akik tudni akarták, hogy Jézus mit tanított. Ebből nagyon sok bekerült Máté evangéliumába, ezért nevezték el így. Nem tudunk Máténak elég hálásak lenni, hiszen neki köszönhetjük a Hegyi Beszédet és csaknem mindent, amit Jézus tanításáról tudunk.

6. Máté, a vámszedő

Nagyon keveset ismerünk magáról Mátéról. A 9,9-ből hallunk elhívásáról. Tudjuk, hogy vámszedő volt s ezért gyűlölték. A zsidók utálták mindazokat, akik közülük a rómaiak szolgálatába szegődtek. Szemükben Máté áruló, mégis legtöbb tanítvánnyal szemben, akik halászok voltak, Máténak volt gyakorlata az írásban is. Amikor Jézus Mátét a vámszedő asztalnál látta és onnan elhívta, Máté felállt és követte Őt és íráskészsége kivételével mindent otthagyott, de ezt arra használta fel, hogy összeállítsa Jézus tanítását.

7. A zsidók evangéliuma

  1. Máté evangéliuma a zsidók számára íródott, hogy a többi zsidót meggyőzze. Az evangélium célja, hogy bizonyítsa, Jézusban az Ószövetség próféciái beteljesedtek és ennek megfelelően Ő a Messiás. Mint vörös fonal húzódik végig az evangéliumon ez a mondat: “Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által.” Tizenhatszor fordul elő ez a kifejezés az evangéliumban (1,21-23.; 2,14-15.; 2,16-18.; 2,23.; 13,34-35.; 21,3-5.; 27,9.; 27,35.). Máté elsőrendű célja, ezzel azt bizonyítani, hogy a próféciák Jézusban beteljesedtek és élete részleteiben már a prófétáknál előre megmondatott. Ezáltal a zsidókat arra “kényszeríti”, hogy Jézust, mint Messiást elismerjék.
  2. Mátét mindenekelőtt az érdekli, hogy a zsidókat a keresztyén hitre térítse. Midőn a kananeus asszony segítségért folyamodik hozzá, első válasza így hangzik: “Én csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldettem, máshoz nem.” (15,24.) A tizenkét tanítvány kiküldésénél így szól: “Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le…inkább menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz.” (10,5-6) Végül mégse tartja megengedhetőnek, hogy a pogányok teljesen ki legyenek zárva Isten országából (v.ö. 8,11. ; 24,14; 28,19.). Érdeklődése elsőrenden a zsidókra irányul, de már látja azt az időt, amikor a pogányok Krisztusban összegyűjtetnek (7,3.). Fontos az evangéliumnak a törvényhez való viszonya is. Jézus a törvényt nem eltörölni, hanem betölteni jött. Egy jotta sem veszhet el a törvényből. Senki sem taníthatja az embereket, aki törvényszegő. A keresztyéneknek a farizeusok és írástudók igazságát felül kell múlnia. Ugyanakkor a farizeusokhoz és írástudókhoz való viszonya ellentmondásos. Egyfelől kimondja auktoritásukat (23,2.), másfelől egyik-másik evangélium sem ítéli meg őket ilyen kérlelhetetlenül (3,7-12.; 12,24.; 12,14.; 16,14.; 16,12.; 16,3.; 23,31.). Az egész Újszövetségben nincs még egy olyan fejezet, mint Máté 23., amelyik olyan keményen elítéli őket. Nem a tanításukat ítéli el, hanem tetteiket, mert azok nem felelnek meg tanításuknak.
  3. Különös érdeklődést tanúsít a gyülekezet iránt. A szinoptikusok közül csak Máté használja az “ekklésía” szót (Mt. 16,13-23), csak nála találjuk az egyházfegyelemről szóló részt (18.). Az evangélium írásakor az egyháznak már egy kialakult struktúrája volt és a keresztyénség életében döntő tényezővé lépett elő.
  4. Különösen erős Máténál az apokaliptika iránti érdeklődés. Foglalkoztatja mind az, amit Jézus visszajövetelével, a világ végével és az ítélettel kapcsolatban tanított. A 24. fejezet mindegyik evangéliumnál erőteljesebb és átfogóbb ábrázolást nyújt Jézus végidőkről mondott kijelentéseiről. Csak nála olvassuk a 10 szűz és a talentumok példázatát, valamint a kecskék és juhok szétválasztásáról szóló történetet (25.).
  5. Máté evangéliuma a Jézus tanításairól szóló evangélium. Ő a nagy rendszerező, aki mindazt, amit tudott és amit másoktól átvett Jézus tanításaival kapcsolatban, rendszerbe állította. Fáradozásának eredménye az az 5 nagy egység, amelybe Jézus tanításait szisztematikusan összeállította.
    1. a Hegyi Beszéd
    2. az Isten országába bejutni akaró feladata és kötelessége (10.) és a tanítványok kiküldése
    3. hét példázat az Isten országáról (13.)
    4. nagyság és megbocsátás Isten országában (18.)
    5. Jézus visszajöveteléről (24-25.)

    6. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Máté olyan időben írt, amikor a nyomtatás még nem volt elterjedve és a könyvek is igen ritkák voltak. Aki tehát Jézus életét és tanításait meg akarta ismerni, annak arra kellett törekednie, hogy ezt emlékezetből tegye. Ezért Máté úgy rendezi el anyagát, hogy az könnyen megjegyezhető legyen. Hármas és hetes csoportokra osztja (három örömhír Józsefhez, háromszor tagadja meg Péter, háromszor kérdezi Pilátus Jézust, illetve hét példázat, hét jaj stb.). Jézus nemzetségtáblázata is jó példa erre. Ebben azt bizonyítja, hogy Jézus Dávid fia. A héberben nincsenek számok, azokat betűkkel jelölték. A DVD számértéke 14. A családfa 3 részre oszlik, mindegyik 14 nevet tartalmaz. Máté tehát azon fáradozik, hogy hangsúlyozza Dávid, Dávid, Dávid. Illetve: Jézus a Második (nagyobb) Dávid.

  6. Máté fő gondolata az is, hogy Jézus király. Ez a cím gyakrabban fordul elő nála, mint a többieknél (15,22.; 21,9.; 21,15.; 2,2.; 27,11.; 27,37.). A Hegyi Beszédben a törvényt királyi igénnyel magyarázza: “Én pedig azt mondom nektek.” Az utolsó mondat ugyanezt tartalmazza: “Nekem adatott minden hatalom.” Máté Jézus-képe egy királynak született ember képe.