blog

Ma délután Szegeden jártam a nyári nagy DrupalCon bemelegítőjén. A meleg ellenére kicsit korán érkeztem: fél egykor én voltam az első, aztán úgy tíz perccel egy előtt nyílt az ajtó és érkezett a társaság nagyja, majd ~13.10-kor kezdetét vette az első előadás.

Már bő másfél hete, hogy túlvagyok rajta, lassan az utózöngéit is kiheveri a család, hát egy rövid beszámoló hadd álljon itt a június hatodiki kalandról.

Valamelyik vasárnap egy korai ebéd után autózni mentünk (próba végett velem az anyósülésben), első célpontként a ladánybenei templomromhoz.

...volt ez.

Hétfőn tanulok ezerrel, csörög a főnök: itt egy szabályos kifejezés, illeszkedik-e rá a következő sztring. Mondom neked is jó reggelt, illeszkedik. A további négy feladatot már skype-on küldte a srác, akihez ment munkáért - álljon itt egyetlen példa.

Egy szép tavaszi szombaton a Csalánosi parkerdőt látogattuk meg. Érdekes, hogy bár az információs tábla szerint az erdő jelentős részét kecskeméti középiskolások ültették, mégis tudunk olyanról, aki bár abban az időben végzett, mégse tudta hová tenni.

Márciusi pécsi csillagtúránk utolsó napjának második (és utóbb kiderült, hogy egyben utolsó) állomása Rockenbauer Pál sírja volt. Aznapra három ládát terveztünk: a Dombay-tavat, ezt, meg a pécsváradi várat, de mivel a kisebbik aprónép még mindig az igazak álmát aludta, ezért először a temetőt kerestük meg: a várat már babakocsival is járhatónak mondták.

Márciusi pécsi csillagtúránk utolsó napjának első állomása a Dombay-tó volt. A társaság fele már járt itt, így hát nyugodt szívvel hagytuk őket a kocsiban aludni Dombay József emléktáblájánál. Maga a tó gyönyörű: ha nem lenne lefolyása, tengerszem fénye lehetne. A környezete is gondozott: még a békákra is odafigyelnek.

A kisharsányi rokonlátogatáskor a beszélgetés kicsit hosszúra nyúlt, így hát autóba ültünk a nagyobbikkal, és célba vettük a legdélebbi geoládát (na jó, a jelenlegi magyarországiak közül). Szinte rárepülhettünk (már az autóból ~15 métert mutatott csak a GPS), bár kicsit keresni kellett - no meg megvárni, míg nincs mugli a környéken.

A kisharsányi rokonlátogatás kapcsán útbaesett egy régi tartozásunk: a túronyi Árpád-kori templom. Még Mácsodi Feriék idejében kezdődött a felújítása, akiket azóta fősulis szobatársam, Hanvay Zoliék követtek a parókián, s már jópár éve tervezgetjük, hogy meg kéne látogatni őket. Sajnos most sem tudtunk velük túl sokat beszélgetni, egyrészt mert húsvéthétfő lévén a papnak meló van, másrészt a gyerekek is aludtak, harmadrészt meg ránk is vártak Kisharsányban.

A szabadság vége felé már kettesével vettük a geoládákat; először a kővágószőlősi uránbányászati emlékhelyet látogattuk meg. Elsőre ugyan "kissé" túlszaladtunk a faluban (rögtön a falu elején le kellett volna térni jobbra), de így legalább láthattuk a falu főterén (?) a tájékoztató táblát a Mecsek gyöngyszemeiről, valamint a templomot is; a fogadó előtti fordulóban még egy igazi szekér is áll.