A szabadság vége felé már kettesével vettük a geoládákat; először a kővágószőlősi uránbányászati emlékhelyet látogattuk meg. Elsőre ugyan "kissé" túlszaladtunk a faluban (rögtön a falu elején le kellett volna térni jobbra), de így legalább láthattuk a falu főterén (?) a tájékoztató táblát a Mecsek gyöngyszemeiről, valamint a templomot is; a fogadó előtti fordulóban még egy igazi szekér is áll.
Maga az emlékhely érdekes egy dolog. Először is: körbe van kerítve, le van lakatolva - viszont őrrel nem találkoztunk, így nem volt kitől engedélyt kérni az ojjektum jobb megközelítésére: tehát egyszerűen átléptem a láncot. Elsőnek a keleti táró tűnt fel, de a GPS szerint nem ez volt a cél, hanem az északi. Annak idején a járatból kilépve szép látvány tárulhatott a bányászok elé.
Ha már ott voltam, megnéztem a keleti tárót is közelebbről. Az északi táró tábláján van a virtuális láda jelszava, ezért marad innen le a kép. Elég az hozzá: kötve hiszem, hogy valóban ennyi követ kitermeltek itt a megadott idő alatt - ha tonna helyett kilót írnak, úgy már inkább. Egyszerűen fogalmam sincs, hogyan lehetett volna innen elszállítani azt a mennyiséget.
A területet elhagyva a templomról egy másik szögből is készült kép.
