A kisharsányi rokonlátogatás kapcsán útbaesett egy régi tartozásunk: a túronyi Árpád-kori templom. Még Mácsodi Feriék idejében kezdődött a felújítása, akiket azóta fősulis szobatársam, Hanvay Zoliék követtek a parókián, s már jópár éve tervezgetjük, hogy meg kéne látogatni őket. Sajnos most sem tudtunk velük túl sokat beszélgetni, egyrészt mert húsvéthétfő lévén a papnak meló van, másrészt a gyerekek is aludtak, harmadrészt meg ránk is vártak Kisharsányban.
Mindenesetre a templombelső amilyen kicsi, olyan igényes. Sok nagyobb templommal ellentétben bár télen nem itt tartják az istentiszteletet, hanem a fűthető gyülekezeti teremben, mégis tisztaság uralkodik: még a szószékkoronán se lelni pókhálót sem. A karzatról nekem hiányzott egy (akármilyen kicsi) orgona, de végül is ha az a néhány templomjáró ember, akik amúgy is ismerik egymást, bejön énekelni, valószínűleg nem kell hozzá külön hangszeres vezetés. Az apszisban elfért volna még néhány pad, vagy virág, vagy valami - így egy kicsit üresnek hat. Érdekes, hogy még a szószéklépcső aljáról sem feledkeztek meg, már ami a díszítést illeti. Kifelé menet vetettem egy pillantást a helyi logbookra, valamint a karzat alján fennmaradt (?) festett díszítésre is. A templom kívülről is szépen gondozott, irányt mutat az egész falunak - még a láda felől érkezőknek is.
A dobozkát keresgéltem vagy öt percig, aztán persze megintcsak a legtriviálisabb helyen leltem rá. Nyomot hagytam benne, majd irány vissza a kocsikhoz, és tovább Kisharsányba.
PS. Zoliék telefonszámát megszerezni külön kaland volt. Gondoltam, elég lesz, ha Pécsről induláskor felhívom a (néhány éve még működő) mobilján, ami persze nem sikerült - mondjuk mindmáig nem tudom, hogy épp istentiszteleten volt-e, vagy azóta megváltozott a száma... Próbálkoztam közös pécsi ismerőssel, hátha megvan a szám, de ott sem jártam sikerrel. Öcsémet is felhívtam, nézzen már rá az iwiwes adatlapjukra, persze telefonszám ott sem volt. Beugrott még a református címtár is, mint lehetséges információforrás, de az ábécés részben Túronyt ott sem leltük. Már feladtam, és nekiindultunk, hátha mégis lelünk otthon valakit, mikor végül visszacsörgött öcsém, hogy Bisse-Túrony-Csarnóta néven lelte meg... De legalább meglett, és nem csak betoppantunk.
