(Re: Elhunyt Nagy István, Pista bácsi búcsúztatója)
A legtöbben talán úgy értik elsőre ezt a kérdést: mit kaptam Pista bácsitól?
Nos, mi kaptunk egy szekrénysort meg egy kanapét: mikor Nagykőrösről elköltöztek, nem akarták/nem tudták vinni magukkal – nekünk pedig akkortájt készítette az Úr-Isten a lakóhelyünket, ahol ezek a kézzelfogható emlékek is megtalálták a helyüket.
Régen volt új kép, pedig akad a tarsolyban – mint például ez a gyík, még egy tavalyi kecskeméti kirándulásról.
Hétfőn az ovisokkal a Kecskeméti Vadaskertben jártunk.
Május közepén, mielőtt az eső elkapott volna minket a kecskeméti arborétumban.
A nyári szabadság alatt Kecskeméten (is) jártunk.
Ebédre egy kedves szomszéd családot láttunk vendégül, akik kirándulni készültek a kecskeméti arborétumba. Mondtuk nekik, hogy egyrészt ott már jártunk, másrészt ebben a szép időben valószínűleg rengetegen vannak ott - menjünk egy kicsit messzebb. Így kerültünk a hetényegyházi Nyíri-erdőbe - Szulyovszky-emlékparkba, amit annak ellenére sem bántunk meg, hogy a végére előjött a fűallergiám.
A hétvégén a Kecskeméti Vadasparkban jártunk.
Ma délután megrendezésre került az első Kecskeméti Drupal Használói Találkozó. Összesen vagy nyolcan-tízen gyűltünk össze (remélem, Guszti majd tud mondani pontosabb számot); volt, aki 100 km-t utazott, hogy részt vehessen a rendezvényen. Sajnos a házigazda valamiért nem tudott eljönni, így egyrészt mindenki új volt a KIO-ban, másrészt nélkülöznünk kellett a kivetítő használatát.
Egy szép tavaszi szombaton a Csalánosi parkerdőt látogattuk meg. Érdekes, hogy bár az információs tábla szerint az erdő jelentős részét kecskeméti középiskolások ültették, mégis tudunk olyanról, aki bár abban az időben végzett, mégse tudta hová tenni.
