Kolozsvár, 1744
Debrecen, 1569
1. Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem!
Kérlek, kegyelmesen hallgass meg engem,
Mert tebenned soha nem volt kétségem,
Azért most is tehozzád esedezem.
2. Látod, Uram, igen megnyomorodtam,
Előtted nagy nyavalyára jutottam,
De míg te szent istenségedben bíztam,
Soha semmiben el nem hagyattattam.
3. Reménységem míg el nem fogyatkozott,
A te ígéreted nálam nyilván volt,
Hogy énnékem mind megadod azokat,
Melyeket én szívem tőled óhajtott.
4. Azért téged hívlak csak segítségre
És magamat nem is bízom senkire;
Én lelkemet vigyed hálaadásra,
És szívemet juttasd nagy vígasságra.
5. Irgalmasságodat mikor hallhatom,
Legott elfelejtem minden bánatom;
Abban vagyon nékem nagy vígasságom,
Bűneimnek bocsánatját hogy bírom.
6. Jelentsd nékem a te akaratodat,
Fordítsd hozzám szent irgalmasságodat;
Add meg nékem most, amit tőled várok,
Melyért dícséretet örökké mondok.
(Református énekeskönyv 258. dícséret; 21-es református énekeskönyv 160. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)