Boobaa

Abímelek és Ábrahám példája nekünk is tanulságos lehet. Ábrahám ha nem is hazudik, de nem is a teljes igazságot mondja arra hivatkozva: "azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen". Ezzel kis híján bajt hoz Abímelek fejére, s csak Isten jó kegyelmén múlik, hogy Abímelek aztán nem áll bosszút ezért az ötletért Ábrahámon - pedig neki, mint királynak, minden eszköze meglenne erre.

Jó ideje foglalkoztat, hogyan lehetne egyszerűen kiszolgálni az oldalt mobilos felhasználóknak. Sikerült végre kipróbálni egy módszert - s az én egyszerű igényeimre ez elégnek is bizonyult.

A feladat: a csecsy.hu mobilon jelenjen meg úgy, hogy kényelmes legyen használni, azaz a főoldalon a jelenlegi két blokkbeli nézet helyett egyetlen folyamban jelenjenek meg a képek és az írások; a jobb oldalsávbeli blokkok közül csak az maradjon meg, amire mobilon szükség van (a cím nélküli "Primary links" és az "Új énekek"). Mindezt természetesen egy minimálsmink egészítse ki.

Mindennek az oka a következő: volt már rá példa, hogy egy hegyoldalban tartott esti áhítat során elfelejtettem magammal énekfüzetet vinni, viszont tudtam, hogy az oldalamon fent figyel az éppen énekelt nóta. Csakhogy mire kikerestem a (hegyoldalban amúgy is csak GPRS-alapú) mobilos böngészővel, addigra már az utolsó strófánál jártunk... Gyorsítani kéne tehát ezen.

Egyszer talán össze fogom szedni a gondolataimat a teremtésről, de most csak egyetlen, talán valamennyire aktuális a 14. versből.

Lukács Pálról az ApCsel végén csupán a következőket írja: fogolyként Rómába (a világ akkori fővárosába) érkezésekor megengedték, hogy saját bérelt börtönében lakjon házi őrizetben, ahova aztán már három nap után meghívja a fő-fő zsidókat. Azok aztán továbbiakat hoznak magukkal egy újabb alkalommal, kiknek Pál elmondja a magáét, de nem nagyon hisznek neki.

Most kicsit korábbi helyről veszem fel a fonalat. A sztori most a következő: az újonnan hivatalba lépő Festust jön köszönteni a főnökség, ő pedig beszél a híres foglyáról, vagy más szemszögből nézve udvari bolondjáról - mire a főnökség is érdeklődést mutat.

Még mindig ez a Pál foglalkoztat. A sztori a múltkori folytatása: elmondja a védőbeszédét Félix előtt, aki szívesen hallgatja, de csak addig, míg meg nem ijed az igazságtól - merthogy onnantól kezdve már csak a kenőpénzben reménykedik. Pedig azt az utódja, Festus sem kapott...

Az ApCsel 24,1-9-ben jön egy ügyvéd, kivárja a sorát a megszálló képviselője előtt (mert ugye mindig a megszállóké a bíráskodás intézménye), s csak annak körbeudvarlása után vezeti elő a vádat: "meg akarta szentségteleníteni a templomot". Három gondolat ennek kapcsán.

"...hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok..." - írja a Heidelbergi Káté. Pál apostol életének azon részében, melyről az ApCsel utolsó fejezetei tesznek bizonyságot, szépen visszatükröződik ez.