"...hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok..." - írja a Heidelbergi Káté. Pál apostol életének azon részében, melyről az ApCsel utolsó fejezetei tesznek bizonyságot, szépen visszatükröződik ez.
Csak egy kiragadott példa a múlt heti bibliaolvasó kalauzból: ApCsel 25,1-12. (Röviden a sztori: Pált elkapják, hogy lázadást szít, a saját népe elől a megszálló rómaiaknál keres védelmet, s mikor felajánlják neki, hogy Jeruzsálemben is kihallgatják, inkább a császárra apellál.) Pál védekezésének vége: "A zsidóknak semmit sem vétettem, miként te is jól tudod. Mert ha vétkes vagyok és valami halálra méltót cselekedtem, nem vonakodom a haláltól; ha azonban semmi sincs azokban, a mikkel ezek vádolnak engem, senki sem ajándékozhat oda engem azoknak. A császárra appellálok!"
Két fontos dolog mindezzel kapcsolatban.
1. Pál nem Isten, hanem az Ő országát el nem ismerők elől keres védelmet a világi hatalmasságoknál. Hajlamosak vagyunk Isten elől menekülni: mindenféléket kitalálni, hogy mikor miért nem foglalkozunk Vele, nem keressük az Ő akaratát. Pál (oké, a damaszkuszi út óta) mindig az Ő akaratát keresi, és sokszor úgy találja meg, hogy józan paraszti ésszel csak röhögni lehet rajta: egyik bajból a másikba kerül.
2. A világi hatalmasságok más világi "hatalmasságokkal" szemben (esetleg és időlegesen) védelmet nyújthatnak, de van-e védelem az Isten akaratával való szembeszegülés ellen? Pál maga mondja: "Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit sem vétettem." Ugyan már, hiszen parancsa volt a jeruzsálemi vénektől, hogy egész Damaszkuszig üldözze, és akár onnan is láncon szállítsa be a galileai szekta követőit... Nem keverendő össze a törvény (az Istentől jövő tízparancsolat) a mindenféle végrehajtási rendeletekkel: lehet, hogy Pál a jeruzsálemi vének rendeleteivel gyökeresen ellentétesen cselekedett, viszont a törvényt éppen ezáltal tartotta meg. A templomról meg a császárról nem is beszélve...
Hétköznapjaink során, munkánkban, megélhetésünkben sokszor keressük a boldogulás útját, módját, lehetőségeit. Adja Isten felismernünk, hogy ezeket egyedül Nála találjuk meg; tudjunk hálát adni Neki azokért a felismert lehetőségekért, amelyeket Ő készített nekünk; tanuljunk meg odafigyelni az Ő szerető gondviselésére - amit sokszor éppen a mindennapokban lehet megtapasztalni.