Még mindig ez a Pál foglalkoztat. A sztori a múltkori folytatása: elmondja a védőbeszédét Félix előtt, aki szívesen hallgatja, de csak addig, míg meg nem ijed az igazságtól - merthogy onnantól kezdve már csak a kenőpénzben reménykedik. Pedig azt az utódja, Festus sem kapott...
Nem ilyenek vagyunk-e magunk is? Szívesen hallgatjuk az igehirdetéseket, amíg másokról szól, amíg általánosságokról szól, amíg megfoghatatlan, kánaáni dolgokról szól. Mikor aztán a saját dolgainkról volna szó, lehet, hogy nem állunk fel, s rohanunk ki a templomból, de a fülünket bezárjuk: halljuk, hogy valaki beszél, csak nem vagyunk hajlandóak megérteni. Pedig nemcsak az eljövendő ítéletről van szó: ha tovább hallgatnánk, hatalmas evangéliumról (kitörő örömujjongással járó üzenetről) is megbizonyosodhatnánk: igazságról is szó van. Nem emberek, nem földi bíráskodók, nem igazságszolgáltatás "igazságáról", hanem Isten igazságáról.
A kettő között azonban van még egy dolog, amitől Félix megijedt: az önmegtartóztatás. Ezzel megintcsak nem tudunk mit kezdeni. Felépítjük hatalmas bevásárló-templomainkat - hiszen minden kor embere abból épít legnagyobbat, ami a legfontosabb számára. A "sötét" középkorban, sőt, talán még a 20. század első felében is a templomok voltak a legnagyobb, legjelentősebb emberi kéz alkotta épületek; oda jártak "áldozni" az emberek - még ha nem is mindig állatot, de időt, pénzt.
Abban a faluban, ahol felnőttem, egyszer régen tűzvész volt: a fél falu leégett, a másik felének - közte a templomnak - pedig csak a tetőzete. Az anyakönyvek, korabeli jegyzőkönyvek feljegyzik, hogy az akkori gondnok bácsi addig nem kezdett neki a saját háza rendbetételének, míg a templomot rendben nem tudta.
Tavaly vagy tavalyelőtt Pesten vandálok elloptak néhány méter rézdrótot, melynek következtében majdnem egy napig nem lehetett más bank kártyájával fizetni, mint akié a POS-terminál volt. Abban a városrészben nem működtek a telefonok, nem volt internet-szolgáltatás, de még segélyhívásra sem mód. Mikor lokalizálták a problémát, először a banki rendszer működőképességét állították helyre, s csak utána következett a segélyhívás, a telefon és az internet-szolgáltatás helyreállítása.
Kinek mi a fontos? Vagy hogy érthetőbb, kézzelfoghatóbb legyen: nekünk mi a fontos? A templomaink, Isten akaratával/igazságával (még akkor is, ha néha a lelkészeink is csak szónokolnak, de nem Isten szavát szólják), vagy az internetünk, a bevásárlóközpontunk, a bankunk? Valahol mintha itt lenne a gyökere ennek a "gazdasági világválságnak" is: nem gazdasági, hanem erkölcsi válságot élünk - és ezen nem a nagyvállalatok, kormányzatok, bankok tudnának segíteni, hanem mi magunk.
Végülis Félix sem maga tudott megszabadulni a félelmeitől, hiszen bárhogy is reménykedett kenőpénzben, nem jutott hozzá...
Hozzászólások2
No ezt beépítem a
No ezt beépítem a legközelebbi adománygyűjtő prédikációba! Teccik nagyon!
(Tudta Testvérem, hogy Pápán már levelezőn is el lehet végezni a teológiát?)
Á.B. tiszteletes Szabó Gábor
Ez szép és jó, de minek?
Ez szép és jó, de minek végezzek teológiát? Mert ugye ha egy katolikus biológus elvégzi, azt valahol értem: náluk nincs egyetemes papság, mint nálunk (bár abban sem vagyok biztos, hogy kell-e náluk papi/teológus végzettsége legyen valakinek, hogy megszólalhasson). Ergo ha én elvégzem, akkor nem leszek semmivel se több - azon a tudásanyagon túl, amit egyrészről már tanítottak a főiskolán is hittanoktató-képzésben, másrészről meg csak ismeret, és nem feltétlenül a hétköznapi bizonyságtételben használható gyakorlat. Egyszóval azért, hogy eggyel több papírom legyen, nem sok kedvem van X Ft tandíjat fizetni Y éven keresztül (plusz utazás, plusz satöbbi). Ilyen blogbejegyzések írásához meg ugye nem papi diploma, hanem egy erre alkalmas webes felület kell - ami meg bármelyik jancsikának lehet.