szöveg: Lengyel J., Debrecen, 1806
dallam: M. Greiter, Strasbourg, 1525 (36/68. zsoltár)
1. Vígak e föld lakosai,
Mert megnyíltak ajtajai
Az Úr bő tárházának, :/:
Víg a magvető, hogy néki
Orcájának verejtéki
Nem hiába hullának,
Mert ahol hintett marokkal,
Most kiterjesztett karokkal
Hordja kévéi sorát;
Aki segítségül híván
Az Urat, dolgozni kíván,
Nyer tőle ily adományt.
2. Ezért, ó, jóltévő Atyánk,
A mi szívünk, nyelvünk és szánk
Csak tégedet magasztal: :/:
Hogy ékeskedik a mező
Gyümölccsel, és az éhező
Számára készült asztal.
Mert amit más nem adhatott,
Hintél esőt és harmatot
A szomjúzó földekre,
Napodat az igazaknak,
Valamint a hamisaknak
Felhoztad mezejükre.
3. Tartsd meg, Uram, a munkásnak
Erejét az aratásnak
Örvendetes idején. :/:
Oltalmazd meg kezünk között,
Amit a föld gyümölcsözött
Kinek-kinek mezején,
És adjad, hogy mi azokkal
A tőled vett áldásokkal
Háládatosan éljünk;
Akár iszunk, akár eszünk,
Vagy akármit cselekeszünk,
Jóvoltodról beszéljünk.
4. Ha a kenyeres kosárok
Bételnek, mi, mint sáfárok,
Úgy tartsuk a magunkét. :/:
Marhánkat el ne tagadjuk,
Sőt abból önként kiadjuk
A felebarátunkét.
Add tudtunkra, hogy el nem vész
Az ajándék, sőt az a rész
Marad örökre nálunk,
Melyet fordítunk a végre,
Hogy másokat, ha szükségre
Jutnak, abból tápláljunk.
(48-as református énekeskönyv 279. dícséret, 21-es református énekeskönyv 570. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)