Crüger J., 1652
Georgius Thymus éneke után, 1566
1. Vedd el, Úr Isten, rólunk haragodat,
És a te kemény, véres ostorodat;
Nagy bűneinkért mireánk ne ontsad
Bosszúállásodat.
2. Ha bűnünk szerint kezdünk mi fizetni,
Ítéletedet nem állhatja senki,
Mint e világnak első veszedelmi
Nékünk megjelenti.
3. Mire mireánk gerjedez haragod,
Ó, mi szent Atyánk, rajtunk nagy csapásod?
Kik nem különbek vagyunk, mint árnyékok,
Rothadandó porok.
4. Megfertőztettünk atyáink vétkével
És gyarló lelkünk-testünk sok sebével;
Mi romlásunkat, nagy veszedelmünket
Nézd kegyelmes szemmel.
5. Adjad minékünk a te Szentlelkedet:
Ismerhessük meg mi Közbenjárónkat,
Mert megismertük mi gonoszságinkat:
Vedd el haragodat.
6. Ne hagyd elveszni ilyen nagy munkáját,
Ne hagyd hiába az ő szent halálát,
A mi Urunknak keserves nagy kínját,
Az ő áldozatját.
7. Végye el rólunk a mi bűneinket,
És mosogassa vérével vétkünket
Ő, ki Atyjával és a Szentlélekkel
Bizony örök Isten.
(Református énekeskönyv, 391. dícséret)