szöveg: Zrínyi M., 1651
dallam: Kolozsvár, 1744 (Irgalmazz, Úr Isten)
1. Végtelen irgalmú szentséges Úr Isten,
Ki engem segítesz minden én ügyemben,
Csak te vagy énnékem győzelmes fegyverem,
Paizsom, kőfalam, minden reménységem!
2. Hajtsd le füleidet a magas mennyekből,
Halld könyörgésemet kegyelmességedből,
És ne csinálj törvényt az én érdememből,
Hanem véghetetlen irgalmas szívedből!
3. A te kezed által formáltattam földből,
Nagy bűnnel jöttem ki anyámnak méhéből,
De a te irgalmad megtisztított ettől,
S minden földi jómat vettem te kezedből!
4. Mégis én, nyomorult, háládatlan vagyok,
Új bűnnek naponként sokszor helyet adok.
Uram, költs fel, kérlek, amikor szunnyadok,
Moss meg Szentlelkeddel, mert én bűnös vagyok!
5. Atyáink vétkéről meg ne emlékezzél,
Sőt minden bűnünkről, kérlek, feledkezzél:
Mert tégedet nem holt, hanem ki most is él,
Az dicsér, s nevedről tisztességet beszél.
6. Nem nékünk, nem nékünk, Uram, tisztességet,
De szent nevednek adj örök becsületet!
Minket azért áldj meg, hogy hívjuk nevedet
Mi segítségünkre, és bízzunk tebenned!
(21-es református énekeskönyv 468. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)