Perelj, Uram, perlőimmel

35. zsoltár, Bourgeois L., Genf, 1551
Béza T., 1519–1605
Perelj, Uram, perlőimmel
1. Perelj, Uram, perlőimmel,
Harcolj én ellenségimmel,
Te paizsodat ragadd elő!
Én segedelmemre állj elő!
Dárdádat nyújtsd ki kezeddel,
Ellenségimet kergesd el!
Mondjad ezt az én lelkemnek:
Tégedet én megsegítlek!

2-6. – – –

7. Gyászban jártam lehorgadva,
Mint ki az anyját siratja,
De ők szomorú esetemen
Örülnek, és gyűlnek seregben.
Hátmögül a gonosz népek
Engemet szörnyen nevetnek;
Ártatlan lévén, nem szánnak,
Sőt csúfolnak és szaggatnak.

8. A képmutató galibák
Fogukat rám csikorgatják;
És rajtam nagy csúfságot űznek,
Kik csak zabálódást keresnek.
Uram, míg nézed ezeket?
Jövel, tartsd meg én lelkemet!
Egyedül voltom tekintsd meg,
Ez oroszlánoktól mentsd meg!

9. Dícsérlek téged szüntelen
Nagy sűrű gyülekezetben,
És nagy roppant sereg nép előtt
Téged dícsérlek minden fölött.
Ne engedd, hogy örüljenek,
Akik ok nélkül gyűlölnek;
Ellenségimet fordítsd el,
Ne gúnyoljanak szemükkel.

10-12. – – –

13. Már azok énekeljenek,
Kik igazamnak örülnek,
Mondván: hála legyen az Úrnak,
Ki nyugalmat ád szolgájának!
Én nyelvem igazságodat,
Hirdeti nagy jóvoltodat;
Dícséretedet nagy híven
Éneklem minden időben.