Wittenberg, 1524
Luther Márton (1483–1546) után
1. Bűnösök hozzád kiáltunk:
Úr Isten, könyörülj rajtunk! :/:
Nyisd meg a te füleidet,
Hallgasd meg könyörgésünket!
Mert ha te mind megítéled,
Amit vétettünk ellened,
Mind elkárhozunk előtted.
2. Nagy a te irgalmasságod,
A bűnt Te megbocsáthatod; :/:
Nincs nékünk semmi érdemünk,
Már semmi ártatlanságunk.
Nincs, ki kérkedjék előtted,
Félünk mindnyájan Tégedet,
És könyörgünk mi Tenéked.
3. Bízzunk azért az Istenben,
És nem a mi érdemünkben, :/:
Nyugodjék Őbenne lelkünk,
Ő légyen mi reménységünk;
Lám, nékünk nyíltan ígéré,
Hogy akar oltalmunk lenni,
Azért higyjünk csak Őnéki.
4. Erősek legyünk hitünkben,
Bízzunk csak az Úr Istenben, :/:
Ne essünk Benne kétségben,
Ne szomorkodjunk lelkünkben.
Minden keresztyén hív légyen,
Ki megújult Szentlélekben,
És bízik csak az Istenben.
5. Ha minékünk sok bűnünk van,
Istennek több kegyelme van, :/:
Ő irgalmának nincs vége,
Bár sok az emberek vétke.
Ő nékünk kegyes pásztorunk,
Ki őriz minket pokoltól
És megment a kárhozattól.
(Református énekeskönyv, 217. dícséret)