Kincsesház: a mi templomunk

Tegnap a templom volt a témája a Kincsesháznak, konkrétan a mi, nagykőrösi református templomunk. Először némi ismertetőt hallhattak a gyerekek a templom történetéről, melynek végén egész okosakat kérdeztek, majd három csoportra oszlottunk: az egyik csoporttal a toronyba mentünk fel, a másik az orgonát ismerhette meg közelebbről Dr. Pap Ferenc lelkész vezetésével, a harmadik pedig a templom különböző egyéb részeit. Mire mindenki megjárta a tornyot, meglehetősen elfáradtunk, így jólesett a Kálvin-teremben a frissítő és pogácsa. Végül a gyerekek kedvükre rajzolhattak, templomot "építhettek" (papírból) vagy éppen vérmérsékletük szerint labdázhattak az udvaron.

Mivel rám a toronybahordás jutott, ezért arról tudhattam meg többet. Mivel ősidők óta ez a város legmagasabb építménye, itt rendezkedtek volt be anno a tűzoltók: a torony felső részén található két kerengő szintjében volt a szállásuk/pihenőhelyük, s valamelyikük folyamatosan (?) a kerengőt járta, a városban esetlegesen fellobbant tűz után kutatva. Ötletes, mégis furcsa volt számomra, hogy a harangokat nem motor, hanem tekercs mozgatja, ami talán még csöndesebb is a motornál - kérdés, hogy ennek van-e jelentősége, hiszen a harang mellett állva épp elég a kisebb kalapácsok ütésének hangját kibírni, nemhogy a harangnyelvét. Apropó kalapácsok: a negyed- és egész órákat jelző harangkondulásokat nem ugyanaz a szerkezet végzi, mint a harangozást: előbbit a harangot oldalról-kívülről megütő kalapácsok, utóbbit a már említett tekercsek végzik, a teljes harang billegtetésével. Továbbá ha valaki alaposan odafülel az időjelző kondulásokra, négy hangmagasságot figyelhet meg, pedig csak három harang van a toronyban: ugyanis a hang magassága nem csak a harang alakjától, nagyságától, vastagságától, összetételétől (és még ki tudja, mitől) függ, hanem attól is, hol ütik meg.