Hétfőn az ovisokkal a Kecskeméti Vadaskertben jártunk.
Az ovisokat nem kötik le az ismertető táblák, így tulajdonképpen csak végigrohantuk az egészet, hogy kiválaszthassuk, melyik állatot fogadjuk örökbe. A gyerekek választása a shetlandi pónira esett.
Hazafelé pedig jövet úgy jött ki a lépés, hogy a nagykőrösi buszmegállótól az oviig a saját fiam mellett egy kolléga lányának kezét is fogtam, s így hármasban mentünk a csoport legelején. Mikor egy ismerős bácsi meglátott bennünket, a következőt kérdezte:
– Mind?
Mire én:
– Persze. Meg még az óvónők is.
