A kab-hegyi kilátó után a Zádorvár volt a következő állomásunk.
A héten Ajkán voltunk oktatni, délutáni szabadidőnkben pedig körülnéztünk a környéken - igaz, GPS nélkül.
Vagy két-három hete szivatom magam ezzel az új, 2.8-as lilyponddal. A szabadnapra való tekintettel adtam neki még egy esélyt, nem sok sikerrel.
Az imént feltolt bibletime-i18n csomag már tartalmazza, valamint a fejlesztőket is értesítettem. Van azonban némi problémám az eredménnyel.
Ma átmentünk Kecskemétre focizni kicsit. Érdekes volt látni azt a dzsemborit, amin annak idején az azóta meghalt legjobb barátom szokott volt lenni a gólkirály, de többször a fair play díj birtokosa is. Természetesen már a csoportból sem jutottunk tovább, de nem is ezért mentünk... Nem lett volna rossz, ha nem csúszkaparti lett volna a felázott talajon/füvön, meg ha legalább a rendezők/bírók tartják magukat azokhoz a szabályokhoz, amelyeket előzőleg levélben is elküldtek, de egy kikapcsolós napnak elmegy.
Hétvégén nem csak programozási versenyen voltam, hanem istentiszteleten is. A gimnázium folyosójának ablakpárkányán kaptam el egy galambpárt fészkelés közben, meg néhány nárciszt meg jácintot a parókiaudvaron. Ezt teszem most közzé.
A srácok éppen söröznek a 0.4-es stabil kiadás örömére - gondoltam, a mi kis házi "ünneplésünkről" való megemlékezést még 0.4-en ejtem meg.
Cél: DVD behelyezésekor automatikusan, kérdés, ablak és egyéb idegesítő dolgok nélkül legyen mountolva /media alatt. Hozzávalók: kdebase csomag (a többi hozzávalót rántja magával).
GNOME alatt az ivman kezeli (már ha kezeli, ezt nem tudom) ezt a funkciót. A KDE egy média behelyezésekor pofánvág egy ablakkal: "Megnyitás új ablakban", vagy "Nem kell tenni semmit". Az első nyilvánvalóan nem jó, a második pedig nem is mountol. Marad a hegesztés...
Olvasgatva a mai napi Ígét, valahogy egyből a politikusok jutottak eszembe. Mintha egyenesen a mai politikusokról beszélne Jézus: kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.
Félreértés ne essék: az emberek (nem csak a politikusok) képesek arra, hogy annyira állítsanak valamit, hogy azt már saját maguk is igaznak ismerik el - még akkor is, ha nem az. A politikusok meg - főleg így kampány idején - különösen hajlamosak olyasmire, amiket máskor még ők se tennének meg (névlisták gyűjtése, egymás bemocskolása, stb.), de kifelé azt kommunikálják: tiszták vagyunk. Tisztára, mint a Jézus által említett tál.