Pénteken egyetemre menet késett a vonat úgy tíz percet, úgyhogy volt idő játszani kicsit.
Most egy kép itthonról, igaz, még tavaszról. Vasárnaponként az istentisztelet előtt/után akkoriban sokat játszottunk velük — merthogy általában többen voltak.
Még a tavaszon készült, mikor Zádorvárat kerestük. Vajon kik látogathatták? Azóta jártak-e arra?
Nem tudom, van-e az országban még egy ilyen: a csurgói református gimnázium hatalmas parkjában készült ez a kép is — innen a cím.
1996-ban érettségiztünk programozó szakon Pakson, az Esziben. Az 5 éves osztálytalálkozóról lemaradtam, de most a 10 évesre sikerült feleségemmel elmenni - Budaörsre, mert Pakson nem kaptunk már helyet a régi bulihelyünkön. (Az Adler panzióban készült néhány fénykép is, lásd alább.)
Ma hajnali kép, mozgó kocsiból, kézből. Itt-ott elég ködös volt az út, néha el is veszett.
Csak nem bírtam várni munkanapra, ahogy ígértem: íme az első kép. Nem tegnap készült, de attól még aktuális: holnap lesz az utolsó csurgói menet.
Tegnap délelőtt felhív a papunk, hogy mit csinálok délután? Mondom mit kéne? Neki temetése van, úgyhogy az egyház kisbuszával szállítsak már el egy nőt az egyik helyi öregotthonból a tanyájára meg vissza, mert már három hónapja nem járt otthon. Hát, tanulságos volt.
Ma végre ki tudtam próbálni, milyen is a magas dinamikatartományú fényképezés. Íme az első eredmények.
Mai zárótanításom után azt mondta a szakvezetőm: felülmúltam magamat, tehát megérdemlek egy jelest.
Pedig szerintem nem is - de most nem magamat kell értékelni... :)