Múlt hét végén kedvet kaptam kalácsot sütni – viszont mint kiderült, olyan kevés cukrot tettem bele, hogy kenyérként fogyott el. Ma viszont olyannyira sikerült, hogy már az első adagból csak két falat jutott - így már sül is a második. Íme a recept.
Régi családi recept alapján készítettem a hétvégén süteményt - s mivel már megint csak a jó édes anyám tudta fejből a receptet, ezért inkább ott rögzítem, ahol legközelebb meg is találom: itt.
A szabolcsi földvár után - ha már idáig eljöttünk felkiáltással - útbaejtettünk Tarcalon a Kovács-pincét, mielőtt visszamentünk volna Nyíregyházára.
A srácok éppen söröznek a 0.4-es stabil kiadás örömére - gondoltam, a mi kis házi "ünneplésünkről" való megemlékezést még 0.4-en ejtem meg.
Esti műszak előtt jól esne az embernek egy finom innivaló. Ilyen időjárásban (8 fok, 36 km/h szél, eső) legyen az ital meleg; esti ital lévén legyen benne egy kis alkohol; műszak előtt meg legyen frissítő hatású. Íme.
Vége van a hasmenés-hányás időszaknak, végre lehet tisztességesen enni. Íme hozzá egy recept.
Egyre jobban belejövök a kenyérsütésbe; most fehérborsos fehérkenyeret sütöttem, hozzá tojást. Íme a recept.
Kenyér: végy 325 ml vizet, 845 ml finomlisztet (TG BL 55 tökéletesen megfelel), 15 ml növényi olajat, 2.5 dkg élesztőt, 1 kiskanál cukrot, 1 kiskanál sót, 1 kiskanál őrölt fehérborsot. Süsd meg hosszú programon, s miután pihent egy órát, kezdj neki a köretnek.
...és nem is volt olyan ördöngösség. Persze hogy ne legyen annyira triviális a dolog, egyből egy módosított receptet alkalmaztam, mert miért ne. Íme: