A kab-hegyi kilátó után a Zádorvár volt a következő állomásunk.
GPS-ünk továbbra sem lévén - kezünkben a leírással - autóval próbáltunk meg elmenni a várig. No, erre már nem lehet mondani, hogy drive-in cache: többször elhagytuk a turistajelet, majdnem a természetvédelmi területen (nemzeti parkban?) kerestük a ládát, aztán mikor már a bakhát az alvázat fenyegette, inkább leálltunk, és gyalog indultunk tovább.
A vár leírását hamar megleltük. Leírás szerint haladva ÉNY-ról kerültük meg a várat, így hamar megleltük egy cserkésztábor nyomait. A kilátót már kerestük vagy 10 percig, bár nem értettük, hogy miért ezt a kilátást választották az építői... Felmászni rá nem mertünk.
A 100 métert DNY-ra csak kilépni tudtuk, s az irányt is csak a karóra és a nap állása alapján saccoltuk, de nem mentünk vele sokra. Találtunk egy elhagyatott Piroska-féle kunyhót, amit úgy tűnik, rendszeresen használnak valakik. Hogy mire, arra inkább nem is tippelnénk. Viszont vagy félórán keresztül hiába kerestünk nagy, odvas fát, mohos kövekkel, kb. 200 méteres sugárban minden szóba jöhető fát megvizsgálva, nem leltünk semmit.
Már-már feladtuk, mikor Márkó rátalált a turistajelzés folytatására. Ezt követve egy gyönyörű orgonaligeten keresztül jutottunk el a tulajdonképpeni várig, s a valódi kilátót is megmászhattuk. Innen már látvány sem volt megvetendő: szépen ápolt borpincéket láthattunk.
A ládáig azonban még mindig eltöltöttünk vagy 10-15 percet keresgéléssel, lévén se GPS, se iránytű nem volt nálunk. Szégyenszemre ezt is Márkó találta meg, bár szerinte is inkább a fa volt mohos, mint a ládát rejtő kövek.
Ebben a logbookban is hagytuk kezünk nyomát, s lefelé menet lencsevégre kaptuk a barnagi templomot is. Tanulság: ládázásra indulva vigyél magaddal GPS-t! :)