geocaching

Márciusi pécsi csillagtúránk utolsó napjának első állomása a Dombay-tó volt. A társaság fele már járt itt, így hát nyugodt szívvel hagytuk őket a kocsiban aludni Dombay József emléktáblájánál. Maga a tó gyönyörű: ha nem lenne lefolyása, tengerszem fénye lehetne. A környezete is gondozott: még a békákra is odafigyelnek.

A kisharsányi rokonlátogatáskor a beszélgetés kicsit hosszúra nyúlt, így hát autóba ültünk a nagyobbikkal, és célba vettük a legdélebbi geoládát (na jó, a jelenlegi magyarországiak közül). Szinte rárepülhettünk (már az autóból ~15 métert mutatott csak a GPS), bár kicsit keresni kellett - no meg megvárni, míg nincs mugli a környéken.

A kisharsányi rokonlátogatás kapcsán útbaesett egy régi tartozásunk: a túronyi Árpád-kori templom. Még Mácsodi Feriék idejében kezdődött a felújítása, akiket azóta fősulis szobatársam, Hanvay Zoliék követtek a parókián, s már jópár éve tervezgetjük, hogy meg kéne látogatni őket. Sajnos most sem tudtunk velük túl sokat beszélgetni, egyrészt mert húsvéthétfő lévén a papnak meló van, másrészt a gyerekek is aludtak, harmadrészt meg ránk is vártak Kisharsányban.

A kővágószőlősi láda után a cserkúti felé vettük az irányt, aznapi másodikként. A falu a forrásáról kapta nevét, ami ma már nem mosodának, hanem legfeljebb lábmosásnak ad elég vizet. Közvetlenül mellette szépen faragott pad szolgál, ahol a lépcsőzésben megfáradt vándor pihenőt vehet. (Nem tudni persze, hogy ez a forrás ma mennyire természetes, de ez csak keveset ront a hely varázsán.) A forrástól nem messzire annak történetét is elolvashatjuk.

A szabadság vége felé már kettesével vettük a geoládákat; először a kővágószőlősi uránbányászati emlékhelyet látogattuk meg. Elsőre ugyan "kissé" túlszaladtunk a faluban (rögtön a falu elején le kellett volna térni jobbra), de így legalább láthattuk a falu főterén (?) a tájékoztató táblát a Mecsek gyöngyszemeiről, valamint a templomot is; a fogadó előtti fordulóban még egy igazi szekér is áll.

Anyós pajtást a munkahelyéről, a pellérdi parkban a ládát pedig a híd alól vadásztuk le. A logbook nem túl régi, a mi bejegyzésünk mégis már lassan a közepe felé került bele.

Újabb vezetésóra, újabb ládavadászat: ezúttal a nagyobbik Tesco mögötti Béke-parkot látogattuk meg. Sajnos viszonylag rossz idő volt, így hiába több játéklehetőség, szépen ápolt parkban több faragott faoszlop, vagy érdekes alakú fa, gyakorlatilag csak elsétáltunk a ládáig és vissza.

Míg asszony pajtás vezetni tanult, a srácokkal felmentünk a pécsi Niké szoborhoz. Ha csak a szobrot nézzük, akkor az kifejezetten csúnya - viszont szép a kilátás mellőle.