Tavaly a május eleji hosszú hétvégén Pécs körül jártunk be néhány ládát; elsőként a Kökény melletti Malomvölgyi tavat.
Nem volt nálunk a geocachinghez tervezett Garmin kissárga, hanem csak egy legolcsóbb fajta PNA, de "kis" kutakodás (már készítettem a "bizonyító erejű" fotókat ottjártamról, mert igazából sietnünk kellett volna) és bozóttúrás után meglett maga a láda is - a srácok meg addig örülhettek a szép környezetnek, a kilátónak és a szaladgálásnak.
Ebédre egy kedves szomszéd családot láttunk vendégül, akik kirándulni készültek a kecskeméti arborétumba. Mondtuk nekik, hogy egyrészt ott már jártunk, másrészt ebben a szép időben valószínűleg rengetegen vannak ott - menjünk egy kicsit messzebb. Így kerültünk a hetényegyházi Nyíri-erdőbe - Szulyovszky-emlékparkba, amit annak ellenére sem bántunk meg, hogy a végére előjött a fűallergiám.
Húsvéti anyóslátogatásra menet megálltunk "egy kicsit" a sötétvölgyi kilátónál. Jártunk már itt jó párszor, a tavat szigeteivel, meg kissé beljebb az úttörőtábort, a forrást is ismertük - de a kilátóról csak a geocaching révén hallottunk.
Meglehetőst ebédidő lévén először a tóparton parkolt kocsi mellett fogyasztottunk piknikebédet, majd a srácokat a nyakunkba kapván irány ládikát keresni.
A tomboló tavaszban kedvünk támadt kirándulni kicsit - sajnos azonban a frissen feltöltött ládához nem fértünk hozzá: ebben a szép időben szinte rajta ültek a muglik (erről alább a megfelelő kép bizonyságot is tesz). Nem lenne rossz tudni, milyen célt szolgálnak a tó körül bizonyos objektumoknál elhelyezett számok. Mindezek ellenére/mellett nagyon jót sétáltunk a családdal - ismét egy olyan helyen, ami mellett rengetegszer elmentünk már, s ha nincs a geocaching, tudomást sem szerzünk róla.
Igaz, hogy a minap már felkerült, de megérdemel egy kis kiemelést.
Tegnap a kecskeméti arborétumban jártunk; ha már ilyen szép idő volt, muszáj volt elmenni "ládikát keresni az erdőben". Igaz, ládika nem volt (lévén virtuális), de ettől függetlenül szép élményekkel gazdagodva tértünk haza.
Valamelyik vasárnap egy korai ebéd után autózni mentünk (próba végett velem az anyósülésben), első célpontként a ladánybenei templomromhoz.
Egy szép tavaszi szombaton a Csalánosi parkerdőt látogattuk meg. Érdekes, hogy bár az információs tábla szerint az erdő jelentős részét kecskeméti középiskolások ültették, mégis tudunk olyanról, aki bár abban az időben végzett, mégse tudta hová tenni.
A Cigány-hegyi kilátó után lementünk Kisújbányára is.
Márciusi pécsi csillagtúránk utolsó napjának második (és utóbb kiderült, hogy egyben utolsó) állomása Rockenbauer Pál sírja volt. Aznapra három ládát terveztünk: a Dombay-tavat, ezt, meg a pécsváradi várat, de mivel a kisebbik aprónép még mindig az igazak álmát aludta, ezért először a temetőt kerestük meg: a várat már babakocsival is járhatónak mondták.
