E havi utolsó nyíregyházi oktatásunk kapcsán most a szabolcsi földvárat látogattuk meg.
Egy ősíjász magyar sofőr nem hagyhatta ki a Szabolcs vezérrel való fényképezkedést, így hát én is követtem példáját. Mire a GPS feléledt volna, Kajtsa már meg is találta a ládát, melyben nyomot hagytunk, majd nem maradhatott ki az emlékműnél való fényképezkedés sem.
Érdekes gondolatai támadnak ilyen régi helyen az embernek. Az emlékoszlop egyik oldalán harczra és munkára bíztat a tábla, míg a másik oldalán arról olvashatunk, hogy országgyűlés is tanácskozott itt. Biztos vagyok benne, hogy a mai országgyűlésben is sokat dolgoznak, kár, hogy ebből inkább csak az látszik: magyar harcol magyar ellen - de legalább a harc látszik. Persze felmerül a kérdés, hogy ezek az emberek a helyükön vannak-e... A harmadik oldalon ismét a munkás jövő kerül elő; kíváncsi vagyok, hogy mai honfitársaink közül hányan gondolják a munkájukat a jövő részének és zálogának, s hányan csak pénzkereseti forrásnak. Mindenesetre a református templom valószínűleg csak a látogatottságában változott az évszázadok alatt.
E hatalmas földvár területén - még Kajtsának is meglepetést okozott a vár mérete - több emléktábla vagy -oszlop is van, melyek közül egyet mindkét oldaláról lefényképeztünk. Kár, hogy az íjászok a vesszőfogók és célok maradványait nem takarították el maguk után (mifelénk legalábbis így szokás), máskülönben egy szavunk nem lehet panaszra: szépen gondozott természetvédelmi területen járhattunk.
