Tegnapi esti áhítat alapigéje: "szükség néktek újonnan születnetek" (Jn 3,1-7). A prédikátor az alábbi történettel lepett meg.
Vettem úgy két-három éve egy számítógépet, amit csak használtam, de nem rendeltetésszerűen: nem tartottam karban, nem frissítettem, sőt még tisztességes vírusirtó se volt rajta, mégis interneteztem vele. Elég az hozzá, hogy a mindenféle ártó szándékú dolgok annyira ellepték, hogy már használni sem tudtam. Van azonban nekem egy barátom, aki egy délutánt rászánt, és teljesen letörölte a gépemet, újratelepítette rá az operációs rendszert, tett rá nekem vírusirtót, meg amire még szükségem volt. A számítógépem nem szólt, hogy baja van, ez a barátom viszont ingyen megcsinálta nekem: a merevlemezemet teljesen lepucolta, és új működtető programot telepített. Gyakorlatilag egy új gépet csinált nekem.
Az újjászületés, a megtérés is ilyen. A Kísértő csak használ minket, de nem tart karban; mi magunktól pedig képtelenek vagyunk megtérni. Eszünkbe se jut, hogy ilyen lehetőség is van. És akkor egyszer csak jön az Isten, kitöröl mindent, és teljesen új működtető programmal, új operációs rendszerrel lát el. Ellát vírusirtóval is: megtanít imádkozni. Mindezért semmivel sem tudunk fizetni Neki érte, hiszen amíg Ő nem adja elménkbe a hívó szót, nem is foglalkozunk vele. Kérjünk hát mi is Tőle ilyen új operációs rendszert, énekeljük együtt: "Új szívet adj, Uram, énnekem..."