Mostanában olvastuk a bibliaolvasó kalauz szerint Saul nagyívű történetét. Nos, ez a Saul - meglátásom szerint - tipikus ember. Hogy nem lehet mindenki király? Még a kalauz is utal rá: a saját életének mindenki királya.
Fussuk át röviden a Saul-sztorit. Izráel népe elégedetlen azzal, amit Isten nyújt nekik a pusztai vándorlás után, így inkább asszimilálódni akarnak („olyanok akarunk lenni, mint minden más nép”). A királyt ki választja? Sámuel, a próféta, Isten szava szólója, vagy röviden: Isten. Kiből lesz király? „Aki egy fejjel kimagaslik az egész nép közül, vagyis aki szép, okos, befolyásos, gazdag” - pedig „Izráel legkisebb törzséből való”.
Élete derekán Saullal van az Isten: sorban győzi le és hajtja szolgaságba a kánaáni népeket, törzseket, városállamokat. Annyira jól megy neki, hogy azt gondolja: királyként már bármit megtehet - fogja magát, és a próféta helyett áldozatot mutat be. Le is torkolja Sámuel, a próféta, és meg is mondja neki, amire valószínűleg egyáltalán nem számított: „királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert”.
Saul innentől kezdve mutatja meg igazán emberi arcát: dühös lesz, meggondolatlanul vagdalkozik jobbra-balra (1Sám 19,10), vagy ahogy a kalauz fogalmaz: „görcsös önigazolásában túlzásokba esik” - végül már nem csak magát az Isten által utódjául választott Dávidot, de annak követőit is üldözni kezdi, egészen az ellehetetlenülésig.
Az egész történet merőben emberi. Isten kiválaszt minket a senkik és semmik közül (gondojunk csak bele: már a fogamzás pillanatában milliók közül), aztán lejjebb vagy fentebb levő magasságokba emel - s csak remélni tudjuk, hogy nem követünk el semmit (szóval, tettel, mulasztással, akárhogy), ami miatt letaszítana minket onnan. Pedig a feladatunk egyszerűen megfogalmazható: „te csak az Istennek országát keresd”, s ne a saját kis királyságodat építsd. Kontrasztos példaként ott lehet előttünk Dávid: ő Isten országát kereste, királyságát örökre megerősítette Isten Krisztusban (bár hogy mindezek ellenére Isten bizonyítsa szuverenitását, s ne engedje Dávidot is Saulhoz hasonlóan elbízni magát, a templomot már nem ő, hanem Salamon építette fel).
Adja Isten, hogy a sauli helyett a dávidi királyságot tegyük magunk előtt példaképpé, hogy ne csak magunknak, de másoknak is hasznára lehessünk ezzel, s énekelhessük bátran: Krisztus, a király...