Igaz, hogy még júliusban volt a kalauz szerint soron Mózes első könyve, de most ismét elém került - s egy érdekesnek tűnő összefüggést véltem felfedezni. Az 1Móz 1,27-30-ban felsoroltatik, mi mindent rendelt az Úr Isten az ember uralma alá (röviden: majdnem a teljes teremtett világot) - aztán nem sokkal később, az 1Móz 4,7-ben ismét rá kell szólni: uralkodjál!
Mert bármennyire is az ember rendelkezésére áll majd' az egész teremtett világ, egy dolgot nem sikerült - s úgy tűnik, mind a mai napig nem sikerül - megtanulnunk: uralkodni. Uralkodni úgy, hogy az ne csak pillanatnyi hasznunkat, hanem hosszútávú megélhetésünket, boldogulásunkat szolgálja. Uralkodni úgy, hogy ne csak a mi saját hasznunkat, hanem általánosságban az ember javát szolgálja. Lehet, hogy általánosságban, kézzelfogható dolgok felett meg tudunk tanulni uralkodni ideig-óráig, s tudunk úgy élni Istentől kapott javainkkal, hogy abból nem csak egyéni előmenetel, hanem Isten dicsőségének szolgálata is lesz - de mikor már néhány kevésbé általános, kevésbé kézzelfogható dologról van szó (erkölcs, etika, bűn és hasonló elvont fogalmak), csődöt mondunk.
Pedig egyszerű Isten válasza erre a ki nem mondott kérdésre: még a bűn is az uralmad alá van rendelve - igaz, mindenkinek „csak” a saját bűne. Lehet, hogy a mindenféle kísértések, kísértők és bűnbevivők az ajtód előtt, vagy akár már azon belül leselkednek, de neked ennek ellenére uralmad van felettük.
Ugyanakkor felmerül a kérdés: honnan van a felhatalmazásod uralkodni a saját bűnöd felett? Hogyan tudhatsz megtanulni uralkodni saját magadon? Ezen kérdésekre is viszonylag egyszerű a válasz: Isten nem csak a teremtett világ feletti uralomra, hanem az Ő dicsőségének szolgálatára is elhívott. Igaz, hogy majd' mindennek fölé helyezett, de akkor is csak az Ő szolgája vagy. Uralkodj tehát mindenen, beleértve magadat is - egyedül az Úr Isten dicsőségére!