Nóé kegyelmet talált az Úr előtt, aki ellátta tanácsokkal, hogyan élje túl az addig ismert világ végét. Itt-ott áthallásos a dolog a 2012 c. filmmel - azonban van néhány lényeges különbség.
Kezdjük a végéről: a filmnek hiányzik a vége. Bár túlélik a kataklizmát, arról nincs szó, hogy mit kezdenének utána magukkal. Tipikus amerikai befejezés: legyen meg a happy end, és a többi nem számít. Ezzel szemben Nóé igenis folytatja az életét a kikötés után - és itt érthetjük meg, miért kellett a tiszta állatokból hetet-hetet, a többiből viszont csak kettőt-kettőt felvinnie a bárkára.
Nóé első dolga ugyanis az volt a szárazföldre lépés után, hogy áldozatot mutasson be Istennek. Lehet, hogy az állatok összeterelésekor még nem tudta, miért éppen annyit kell vigyen az egyes fajokból a bárkára, viszont a túlélés után az első és legfontosabb feladatának azt érezte, hogy hálát adjon az Istennek vele közölt kegyelmességéért égőáldozat formájában.
Isten pedig mit válaszol erre? Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem. Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek. (1Móz 8,21-22)
Amikor első dolgunk az Istennek való hálaadás, napról napra, akkor válaszként nem csak bennünket, de a környezetünket, sőt rajtunk keresztül az egész világot megváltja az ő (valljuk be, jogos) haragjától. Itt van a keresztyén ember felelőssége a hálaáldozat iránt.