Királyváltás volt Izráelben, amiről az 1Kir 12 tudósít. Mire érdemes odafigyelni ebből akkor, amikor a környezetünkben történik valamilyen vezetőváltás?
Az új vezető hívja a régi tanácsadókat, és először az ő véleményüket kérdezi ki, majd mikor az nem nyeri el tetszését, meneszti a régieket, és új társaságot hívat össze a haverjaiból. Ha a mai magyarországi, pártpolitika-alapú vezetést nézzük, ez nem szokott előfordulni, hiszen az új vezető általában egy új garnitúra tanácsadót is hoz magával - ez majdnem pontosan tükrözi Roboám cselekedeteit. Kisebb, települési szintű közösségekben ez nem mindig van így, bár lehet, hogy sok esetben a tanácsadók véleményével szemben hoz döntéseket az új vezető.
A kérdés azonban nem az, hogy a vezető kitől fogad el tanácsot. Sokkal inkább az a lényeg, hogy fel tudja-e ismerni bármelyik tanácsadó testület szavából azt, amit rajtuk keresztül Isten akar közölni vele. A hivatkozott szakaszban kétféle tanácsról olvashatunk: az egyik népszerű, a másik gazdag emberré teszi az új vezetőt. Vajon a mi vezetőinknek népszerűeknek, vagy gazdagoknak kell-e lennie ahhoz, hogy a feladatukat: a gyülekezet-építést, az emberek Isten felé vezetését hitelesen el tudják végezni?
Valószínűleg egyik út sem járható, hiszen mindkettő hiteltelenné teheti a vezetőt - ugyanakkor mindkettőnek bizonyos elemeire szükség van. Ez nem jelent azonban lavírozást a gazdagság és a népszerűség, a vének és a fiatalok között. Ha világosan kijelölt célt tud követni a vezető, s meg tud maradni a hitelesség útján, azzal példát mutat mindenkinek: fiatalnak s vénnek egyaránt. Lehet, hogy nem lesz annyira népszerű, mint gerinctelenül lehetne. Lehet, hogy nem lesz annyira gazdag, mint másféleképp gerinctelenül lehetne. De meg tudja őrizni magát, s ezáltal a rábízottakat - hogy együtt dolgozzanak Isten dicsőségén, s haladjanak az Ő országa felé.