Tegnap(előtt) volt a napi ige a címben említett perikópa, de vagy két hete volt szó erről a részről egy bibliaórán. Az ott és azóta szerzett néhány gondolatot szeretném most megosztani veletek.
Először is: ne ragadjuk ki Jézus ezen csodáját a szövegkörnyezetéből. A megelőző szakaszban Keresztelő János fővételéről, méginkább kivégzéséről van szó - egy közönséges ribanc miatt, akit az anyja irányít. Jézus és Keresztelő János nem csak távoli ismerősök voltak, hanem belsőséges jó barátok, majdhogynem testvérek (ne feledjük, korban sincs nagy különbség köztük).
Jézust megrázta tehát a hír, hogy legjobb barátját, Isten egy másik feladattal megbízott küldöttét veszítette el - még akkor is, ha ezidőtájt vagy 200 km választotta el őket egymástól. Jézus emberi volta tükröződik abban, amikor egy ilyen megrázkódtatás után vissza akar vonulni: nem viszi magával még a halász tanítványokat sem, egyszerűen beül egy ladikba, és egyedül akar lenni.
Az emberek viszont követik. Mindenhova követik, még akkor is, ha egyedül akar lenni. Jézus el van foglalva a saját gondolataival, folyton azon jár az agya, hogy most vajon elinduljon-e, eljött-e már az ő ideje - közben azért mintegy mellékesen, talán oda sem figyelve meggyógyítja a rászorulókat.
Aztán beesteledik, a tanítványok meg rászólnak, hogy talán enniük is kéne ezeknek az embereknek. Kijöttek pestből busszal, vonattal, ki hogy tudott Gyálra, vagy még messzebb, és megéheztek: el kéne őket eresztened, mert éhesek, és úgyis csak rád hallgatnak. Jézus lerázza őket: ugyan már, oldjátok meg magatok.
(Alternatív feldolgozás #1: előáll egy kissrác, és felmutatja Jézusnak a tarisznyáját: de nekem van két halam. Aztán kiderül, hogy sokaknál akad azért egy-két hal, kis darab kenyér, és igazából csak a közösséggé kovácsolás, az emberek egymás felé való kinyitása az, amit Jézusnak tulajdoníthatunk.)
(Alternatív feldolgozás #2: tömeghipnózis. Csakhogy: utána összeszednek 12 kosár maradékot - az is hipnózis? Lehet egyszerre hipnotizálni egy tízezres nagyságrendű tömeget - hiszen csak a férfiak voltak ötezren?)
(Alternatív feldolgozás #3: amit valamelyik jézusos filmben láttam: elébe rakták az öt kenyeret, a két halat, Jézus megáldotta, aztán a elkezdte a tömeg közé önteni, mint valami disznók elé...)
A tanítványok talán észre sem veszik a csodát. El vannak foglalva azzal a kevéssel, amit Jézus rájuk bízott, és amit meg is tudnak csinálni: ültessétek le őket ötvenesével és százasával, és amit a kezetekbe adok, azt hordjátok oda nekik. A pincér sem tudja, hogy dolgozik a séf; a tanítványok sem látják, hogyan szaporítja Jézus a kenyeret és a halat.
A végén pedig annyi marad, hogy szinte mégegyszer megvacsorázhatnának.
Tömören: vállaljuk fel azt a keveset, ami ránkbízatik; lehet, lemaradunk a csodáról, de nem is biztos, hogy maga a csoda a legfontosabb (csak a perikópa második felében van szó az ételszaporításról); Jézusnak szüksége van "segédmunkásokra".
Nagyon durva hasonlattal élve: VMiklos sem egyedül csinálja a frugalt... ;)