Egyszer talán össze fogom szedni a gondolataimat a teremtésről, de most csak egyetlen, talán valamennyire aktuális a 14. versből.
Sokan sokféle meghatározást adnak és adtak az ünnepre: az a nap, amikor nem a hétköznapi dolgaiddal foglalkozol; az az időszak, ami valami különlegesre van fenntartva (magyarul "szent"); azok a napok, amelyek a naptárban a többitől eltérő, általában piros betűkkel vannak szedve; azok a napok, amikor nem kell bemenni dolgozni - és így tovább. Pedig ha megnézzük a hivatkozott verset, sokkal korábbi definíciót találunk erre: "égi jelek" határozzák meg, mikor vannak az ünnepek, napok és esztendők.
Ha belegondolunk, egy nap nem egyszerűen 24 órából áll: egy nap az az időszak, ami alatt a Nap megteszi látszólagos pályáját az égen, azaz a Föld körbefordul a tengelye körül. Márpedig ez sem állandó: a Föld forgásának lassulása miatt szökőmásodpercek beiktatásával szoktak időnként segíteni rajta.
Vagy nézzük meg az esztendőket: nem egyszerűen 365 napból állnak, szükség van szökőévekre is - ráadásul még a jelenlegi, általam ismert 4/100/400/1000 éves szabály szerint is uszkve tizenötezer évente összegyűlik egy napnyi eltérés a naptári év és a Föld Nap körüli pályája között.
Pedig ott vannak az égen is a jelek: jelei az esztendőknek, napoknak, még az ünnepeknek is. Sőt, ünnepeink jelentős része (akármelyik fenti definíciót is vesszük) éppen az égi jelektől függ: a húsvét idejét a tavaszi napéjegyenlőségből és holdtöltéből számolják, a pünkösdöt a húsvétból; a karácsony ideje tulajdonképpen a téli napfordulóhoz kötődik, és így tovább.
Meg kéne tanulnunk odafigyelni a teremtett, elrendelt és szentté, azaz elkülönítetté tett ünnepek idejére - ahelyett, hogy mi magunk teremtenénk, rendelnénk el, illetve tennénk hétköznappá az ünnepeinket.