Idén végre vette Anikó a fáradságot, és megszervezte a már vagy két éve esedékes évfolyamtalálkozónkat.
Péntek este érkezett a társaság első fele – Törpapa csak esőt hozott, aztán gyorsan le is lépett. Mentségére szóljon, hogy a felesége mindenórás a második gyermekükkel. Bandika sztorija eléggé megrázó/megindító volt: minden megbecsülésem az övé, hogy mindezek után még ennyi tartás van (lett?) benne. Mindenesetre jó hangulatban grilleztünk egyet a füstölő alatt.
Szombaton reggel-délelőtt megérkezett második garnitúra is, így végül lettünk vagy tizenöten az évfolyamból, csatolt részekkel plusz gyerekekkel együtt meg vagy harmincan-negyvenen. Az Öreg eléggé lepukkant állapotban tartott nekünk egy áhítatot (talán ez is felkerül majd hanganyagként) – megint kijött rajta az orbánc. Utána Törpapa meg Gyík vezetett elő egy-egy videókazettát, aminek ugyan a hangját nem hallottuk, mégis nevettünk rajta nagyokat (ha minden jól megy, valamikor az ősz folyamán talán sikerül rávennem a kollegámat, hogy digitalizálja őket, s így felkerülhessenek). Ebédre Bandika szülei csináltak egy gulyáslevest, ami ugyan olyan sűrű volt, hogy simán elment volna pörköltnek is, mégis egy kicsit csípősnek találta néhány gyerek. Sebaj, több maradt nekünk, míg a gyerekek az udvaron meg a házban játszottak.
A végére aztán sikerült elintézniük a napsütést is:
Alább meg hadd álljon néhány kép; klikkelj rájuk, s lapozgatni is tudsz köztük.
