Anyós pajtást a munkahelyéről, a pellérdi parkban a ládát pedig a híd alól vadásztuk le. A logbook nem túl régi, a mi bejegyzésünk mégis már lassan a közepe felé került bele.
Maga a park gyönyörű. A"barlang" kívülről is igényesnek tűnik, a filagóriába viszont elkelne néhány ülőhely. Közvetlenül a ládától látszik a helyi általános iskola és református templom - ez utóbbihoz tartozó gyülekezet sem sokkal régebbi, mint maga a templom. A srácok jól elvoltak a játszótéren, s ha nem lett volna annyira hűvös, talán a virágzó fáknak is jobban tudtunk volna örülni. A jelszótól a tó felé visszafelé menet Misi mókussal találkoztunk (fekete volt a farka! íme: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8), de úgy 20-25 méternél nem volt hajlandó közelebb engedni magához bennünket, hiába lopóztunk, ahogy tudtunk.
Elolvastuk az információs táblát, majd irány a barlang. Amilyen kicsi, olyan ügyesen szerkesztették meg: a néhány méteres átjáró annyira görbe, hogy sokkal hosszabbnak tűnik. Annyira tetszett a gyerekeknek a tó, hogy a kapucnijuknál fogva kellett visszatartani őket, ne essenek bele: ilyenkor csak a kacsáknak szabad úszni benne. A szigeten lehetne kicsit több bokor vagy egy újabb játszótér - így szerintem csak romantizáló hajlamúak látogatják. Mire ez a fűzfa nagyobb lesz, talán már a gyerekek pihennek majd alatta.
