Míg asszony pajtás vezetni tanult, a srácokkal felmentünk a pécsi Niké szoborhoz. Ha csak a szobrot nézzük, akkor az kifejezetten csúnya - viszont szép a kilátás mellőle.
Nem messze lakik tőle a Francia emlékmű, amit már korábban megleltünk. Próbáltuk összeszámolni a templomokat (Kálvária, Székesegyház - tényleg, ez miért Fünfkirchen, amikor csak négy tornya van? -, Bazilika), de feladtuk. A szobrot igyekeztünk a maga teljes csúnyaságában megörökíteni, de az ötletesen rejtett ládát sem ajándékcsere nélkül hagytuk ott. A babakocsis pluszjelbe már majdnem bele akartam kötni (próbáljon meg valaki egyedül lemenni a ferde lépcsőn alvó gyerekkel a kocsiban), de aztán a hátizsák, fényképezőgép, GPS mellé a nyakamba kaptam a kocsit is, s így már sikerült. No persze "babakocsit toló család" említtetik, és a legutóbbi kaland óta tudjuk, hogy két ember könnyebben emeli a harmadikat...
Korábban még nem jártunk a szobor alatt fekvő parkban - ahol a suhancok gyakran élik ki művészi (?) hajlamaikat. A láda visszarejtése után a korábbi sorozatból kimaradt templom került lencsevégre, és némi időtöltés végett tettünk egy körsétát is a parkban. A zászlók hol lobogtak, hol nem; viszont a szobornak nem találtunk olyan nézetét, ahonnan ne lenne csúnya.
Fent a parkolóban sétálva láttunk feketerigót, szállodát, mohát, térképet, több nézetből is. Végül a lobogó lobogóktól búcsúztunk.
