Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 77. zsoltár 1. vers: „Az Istenhez az én szómat, ...”
Derekas ének: 295. dicséret 1-2. vers: „Jézusom, ki árva lelkem …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Mk 11:15-26
„És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, akik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá; És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül. És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt. És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el őt. Mert félnek vala tőle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ő tanításán. És mikor beestveledék, kiméne a városból. Reggel pedig, amikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott. És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradott. És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 155. dicséret 1. vers: „Ó Úr Isten, légy közöttünk, ...”
Textus: Mk 11:22
„És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
„És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.” Miért? Mert „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsid 11:6)
Most már csak az marad a kérdés, hogy Őt keressük-é, hogy Ő adjon nékünk utat, igazságot, életet – vagy a magunk útjait keressük igazságunkat fennen hangoztatva, a magunk életének feltétlen urainak tartva magunkat.
Ifjúságomban egy bölcs ember arra tanított: nincs jó és rossz, nincs fehér, sem fekete – csak a szürke különféle fokozatai léteznek.
Egy tömegből kiragadható jó is, rossz is. Hogy melyiket teszem hangsúlyossá – az az én felelősségem! De egy-két kiragadott példából nem lehet általánosítani – semmiféle módon, irányban. Átlagot számítani sem érdemes – mert az átlagos csak egy elméletben létező, de semmiképpen sem kézzelfogható, valós személy.
A mai Igében a Jeruzsálembe történt bevonulás után vagyunk. Jézus az ellenségei közé megy, s magával viszi az Őt szeretőket. Kockázatos út ez? Semmiképpen sem!
Nem, „Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.”
„Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttük megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És Ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, amik majd vele történnek, mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt; És megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad.”
Jézus tudta, miért kell Jeruzsálembe mennie. Tanítványai követték, de féltek. Nem értették, amit a Mester mondott. Nem értették, hogy miért kell ennek így lennie.
Pénteken este a televízióban látottak: gyalog útnak indult menekülők. Elhagyták otthonaikat, elhagyták mindenüket, egy kis batyu, táska, vagy gyermek és babakocsi. Ez mindenük. Te mit szednél össze, ha úgy kellene elhagynod otthonodat, hogy tudod: ide már nem térek, térhetek vissza! Mit vinnél magaddal?
Ez velünk nem eshet meg! – mondják sokan határozottan. Mások kérőn: Ez velünk ne essen meg! Kitől kéred? „Legyen hitetek Istenben.”
Jézus „monda nékik: Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”
Félelem és szorongás van bennünk: Hála Istennek, hogy nem mifelénk történik! De ha nem is a mi házaink előtt vonulnak, nem tehetünk úgy, mint akik mit sem tudnak róla. Jézus sem a mi házaink előtt vonult Jeruzsálem felé; nem voltunk vele a háborgó tengeren – mégis hozzánk (is) szólón mondta: „Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!” (Mk 6:50) Tőlünk is kérdezte, kérdezi: „Mit féltek, óh kicsinyhitűek?” (Mt 8:26)
Igen, félünk. Félünk, mert átérezzük a vándorok helyzetét. Az anyákét, a gyermekekét, az apákét – akik elindultak egy olyan világ felé, melynek nyelvét nem értik, szabályait nem ismerik. Hogyne félnénk értük és miattuk, hiszen alig több mint 100 éve közülünk is útra kelt másfél millió vérünk! S azóta újabb és újabb százezrek. Ki élni ment, ki életben maradni.
Vannak, kik meglovagolják félelmeinket: Vigyázzatok, ellenetek támadhatnak!
Mit tegyünk, kire hallgassunk, ki ad eligazodást nekünk e sokféle oldalról, sokféle módon értelmezhető-magyarázható kérdésben? Egyáltalán: kell ezen gondolkoznunk?
Jézus azt mondja: „Legyen hitetek Istenben. Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”
Azt mondhatnátok: Tiszteletes úr! Térjen az Igére, ne a napi hírekről beszéljen, azokat értelmezve! Igazatok van. De én nem a napi hírekről beszélek, hanem arról, amit ezekben a napokban, a mai igeszakaszban ad tudtunkra Istenünk.
Legyen hitetek – kérjetek, amit csak akartok – bocsássatok meg.
Jakab és János kérését csütörtökön olvashattuk: Jobb és balkéz felől való ülést a dicsőség honában. Hallhattuk: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni;” Ha van hitünk, nem kockázatos a kérés! Ha van hitünk – meglesz! De amikor megállunk imádkozni, hogy kérésünket Isten elé vigyük – „bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”
Nem kell hangosan szólnod. Elég ha magadban felelsz. Megbocsátottál már? Vagy még várakozol? Múlt héten vehetted bűneidnek bocsánatát, tápláltattál az örök életre – ne késlekedj hát megbocsátani. Megbocsátani az átvonulóknak – és imádkozni értük: találjanak hazát, befogadást úgy a múlandóban, mint az örökkévalóban. Találják meg, hol nyugalomban élhetnek, munkálkodva szeretteikért is, ahol nem félelmek szorításában telnek napjaik. Találják meg, találjuk meg! „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” (2Tim 1:7) Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések: Adakozás.
Bibliaóra csütörtökön 18 órakor.
09. 12. szombat: Em-i ifjúsági nap Felsőnyéken (szept. 26. helyett)
09. 19. szombat: Em-i hittanos évnyitó nap Medinán (szept. 12. helyett).
Lelkészbeiktatás Faddon 10. 03 de 10 ó-.
Záróének: 274. dicséret 1-4. verse: „Ki Istenének átad mindent …”
„Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.” (Mt 7:12)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.