Kegyelem, irgalmasság és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.. Ámen.
Fennálló ének: 86. zsoltár 1. vers „Hajtsd hozzám, Uram, füledet, …”
Hajtsd hozzám, Uram, füledet,
És hallgasd meg kérésemet,
Mert igen szegény vagyok,
Az én szükségim nagyok.
Tartsd meg testemet, lelkemet,
Tekintsd kegyes életemet,
Szolgádhoz térjen kedved,
Ki bízik csak tebenned!
Derekas ének: 265. dicséret 1-7. vers „HAGYJAD az Úr Istenre …”
265-1.
HAGYJAD az Úr Istenre
Te minden utadat,
Ha bánt szíved keserve,
Ő néked nyugtot ad.
Ki az eget hordozza,
Oszlat felhőt, szelet,
Napját rád is felhozza,
Atyád ő, áld, szeret.
265-2.
AZ ÚRRA bízzad dolgod:
Könnyebbül a teher;
Ezer baj közt is boldog,
Aki nem csügged el.
Minek a gond, a bánat?
Mit gyötröd lelkedet?
Az Istent kérjed, várjad,
S megnyered ügyedet.
265-3.
A TE irgalmasságod
Van rajtam, Istenem,
Te jól tudod, jól látod,
Hogy mi használ nekem.
Sorsomat úgy intézed,
Amint te akarod;
Bölcs a te végezésed,
Ha áld, ha sújt karod.
265-4.
UTAD van számtalan sok,
Uram, és eszközöd;
Reánk is szent áldásod
Bőséggel öntözöd.
Művednek akadálya,
Szünetje nincs soha;
Úgy téssz, amint kívánja
Gyermekeid java.
265-5.
BÍZZÁL, bánatos lélek!
Mit bánt a bú, a gond?
Él még, ki annyi vészek
Torkából már kivont.
Bajaidból kiment ő,
Szűnnek keserveid;
Rád még a jó Teremtő
Víg napot is derít.
265-6.
ŐBENNE vesd halálig
Jó reménységedet:
Ő biztos révbe szállít
A bajból tégedet.
Bár késik a segítség
És nem találsz vigaszt:
Eloszlik gond és kétség
Előbb, mint véled azt.
265-7.
Ő MEGCSELEKSZI végre
Velünk azt, ami jó;
Ösvényünk erőssége
Te vagy, Mindenható!
Bár nehéz földi pályánk,
Könny lepi és tövis,
De örök pálma vár ránk:
Utunk a mennybe visz.
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten. Ámen.
Lekció: Mk 3:20-35
„Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének. Amint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van. Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiűzni? És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország. És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház. És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van. Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát. Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, amelyekkel káromlanak: De aki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó; Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne. És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt. Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim. Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 86. dicséret 6. vers „Vezess, Uram, útaidban …”
Vezess, Uram, útaidban,
Hogy járjak igazságodban,
És csak arra hajtsd szívem,
Hogy szent nevedet féljem.
Néked, Uram, hálát adok,
És teljes szívből vigadok,
Mindörökké nevednek
Dicséretet éneklek.
Textus: Mk 3:29
„aki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Jézus kiválasztja a 12-t, s hazatérnek. Tömeg, csődület. Amikor Jézus teljes erővel kezdi kibontakoztatni messiási munkáját, és a sokaság már-már alig elviselhető lelkesedéssel fogadja, akkor családja részéről támad ellenkezés. Féltik Jézust: nem tudják elgondolni, hogy józan ésszel teszi azt, amit tesz, mert vesztébe rohan. Az sem lehetetlen, hogy őrültnek nyilvánításával őt, önmagukat és tanítványait akarják menteni: a tévtanítót ez az egyetlen diagnózis mentesítette családjával és követőivel együtt a kiközösítéstől. Meg kell óvnunk Őt! – gondolják. Meg kell óvnunk – mert „magán kívül van.”
Ekkor érkeznek az írástudók, a Jeruzsálemből küldött „theológiai ellenőrök”, akik ellentétbe kerülnek Jézussal. A tényeket, Jézus tetteit nem tagadhatják, ezért értékelésükkel foglalkoznak. Azzal akarják elintézni Jézust, hogy a démonvilág fejedelmével, Belzebúbbal áll kapcsolatban (Belzebúb – közismert ördögnév ebben az időben), és ez magyarázza ördögűzéseit is.
Jézus nem száll vitába ellenfeleivel, csupán gondolkozásuk önellentmondására mutat rá, ezt is halk, általánosságokban mozgó formában teszi. Nem ereszkedik le az ő szintjükre – egyszerű tanításával is nevetségessé teszi őket.
„Sátán miként tud Sátánt kiűzni? És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország. És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház. És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van. Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.”
Lehetne ezt ragozni, magyarázni, de annyira egyértelműen és közérthetően szól Jézus, hogy ez itt csak papi szószaporítás lenne.
Aki ismeri az egymással élet-halál harcban álló hatalmak küzdelmét, az tudja, hogy ilyen helyzetben az ellenféllel való legcsekélyebb alkudozás, vagy csak az ezzel való kacérkodás is a vereség kétségtelen jele. Aki biztos a maga erejében, az nem kezd sem tárgyalni, sem alkudozni. De aki bizonytalan saját erejében, igazában, az a hamis szavakhoz, igaztalan vádakhoz fordul. Az akkori időkből – de akár napjainkból is – tudnánk erre számtalan példát felhozni, de ettől is eltekintek, hiszen akinek van füle a hallásra, az hallja és érti. Akinek meg nincs, annak hiábavaló magyarázni.
Az írástudókkal kapcsolatosan is ilyen harcról van szó. Már most – munkája kezdetén – megijednek Jézustól, lehetetlen helyzetbe kívánják hozni, hogy mind többen elforduljanak tőle. Az sem lehetetlen – hogy Jézus családjának félelme szerint – kiközösítenék, internálnák Jézust.
Aki azt állítja, amit az írástudók; az végső soron Jézusnak a démonvilág fölötti győzelmét hirdette meg – mert elismerte a kétségbevonhatatlan tényt: kiűzi a gonoszt. Bűnössé akkor lett, amikor magyarázatot kreált arra, hogy Jézus milyen erővel, honnan való hatalommal cselekedheti mindezeket.
Persze, akarata ellenére vett részt Jézusnak a démonvilág feletti győzelme meghirdetésében; de elvakultságára, mellyel a jó gonosznak állítja, nincs is bocsánat sem a földön, sem az örökkévalóságban.
Mert aki Jézus tettei mögött Isten Lelke helyett démoni erőket feltételez – önmaga igazolására, az Jézus nagyságán ugyan nem változtat, de önmaga sorsát megpecsételi: megbocsáthatatlan bűnben vétkes, mert tudva tagadta meg Isten Lelkét.
Ezért mondja Jézus: „Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, amelyekkel káromlanak: De aki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó; Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.”
Ez az a bűn, amit akár tudva, akár tudatlanul követünk el, akár megvalljuk, akár nem: nincs rá bocsánat!
A következő „jelenet” 20–21 folytatása: Jézust hozzátartozói meg akarják akadályozni küldetése betöltésében. Ne vitatkozzon a jeruzsálemi tekintélyekkel. Ahogy 30 éven át csendesen élt, éljen úgy tovább. Miért kell neki elszakadnia övéitől?
A körülötte lévők felhívják a figyelmét családja jelentkézésére, különös nyomatékkal említve anyját és testvéreit. Jézus. nem száll velük vitába. Először kérdésével, azután a jelenlevőkön végigfuttatott tekintetével, majd kijelentő szavával világossá teszi előttük, hogy Isten országában érvényüket vesztik a földi szabályok: a Fiúhoz nem az áll közel, akinek testi származása szerint több köze van hozzá. „Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim. Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.”
Nem anyját, testvéreit tagadja meg – csupán azt fejezi ki: nem őérettük, csak őérettük jött! A családban az atya feladata volt a tanítás. Jézus az Atya tanítását nem csak a test szerinti családja számára hozta közel – hanem mindenki számára, aki kész Isten akaratát elfogadni és cselekedni. S ha te is ezt teszed, rád is igaz lehet Jézus szava (ha cselekedeteid hitelesítik!) „aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.” Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések: Adakozás.
Bibliaóra csütörtökön 18 órakor – hívunk, várunk.
30-án Újkenyérért hálaadó úrvacsora
Záróének: 457. dicséret 1-3. vers „Ó, Jézus, árva csendben …”
Ó, Jézus, árva csendben
az ajtón kívül állsz,
Bejönnél már, de némán
kulcsfordulásra vársz.
Mi mondjuk, hogy miénk
vagy, te vagy a név, a jel:
Ó, szégyen, hogy te légy az,
akinek várni kell.
457-2.
Ó, Jézus, most kopogtatsz,
sebhelyes még a kéz;
Könnymarta kedves arcod
oly búsan intve néz.
Ó, áldott, drága jóság,
mely ennyit tűrve vár!
Ó, bűnök szörnyű bűne,
mely téged így kizár!
457-3.
Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez
a szó szelíden ér:
„Így bánsz velem? – teérted
hullt testemből a vér!”
Bús szégyennel behívunk,
az ajtónk nyitva már.
Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el,
a szívünk várva vár.
Jézus mondja:
„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” (Mt 5:9)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.