Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 66. zsoltár 1. vers: „Örvendj, egész föld, az Istennek...”
Derekas ének: 475. dicséret 1-3. vers: „Imádkozzatok és buzgón kérjetek!”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Acta 17:10-15
„Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldték Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmentek a zsidóknak zsinagógájába. Ezek pedig nemesb lelkűek voltak a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevették az igét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-e ezek. Sokan hittek azért őközülük; sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen. Mikor azonban tudtukra esett a Thessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek igéjét, elmentek, és a sokaságot ott is felháboríták. De akkor mindjárt kibocsátották az atyafiak Pált, hogy utazzék a tenger felé; Silás és Timótheus azonban ott maradtak. Akik pedig elkísérték Pált, elvitték őt egész Athénig; és parancsát vévén Siláshoz és Timótheushoz, hogy minél hamarább menjenek őhozzá, elmentek.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 170. dicséret 1. vers: „Jövel, ó, áldott Szentlélek! …”
Textus: 1Tim 6:12
„Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Május 22-én így szólt az ige: „Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.” (Acta 1:14)
Azóta eltelt 16 fejezet, 6 hét és két nap – s mennyi változás! Az apostolok életében – kikről szól e könyv – sok esztendő telt el, sok csodának, küzdelemnek, gyógyulásnak és konokságnak, szeretetnek és gyűlöletnek voltak tanúi, áldottai, elszenvedői.
Azt mondjuk, micsoda változás! Változás? És korábban? Amikor Jézussal járták az országot? Amikor majd összenyomta őket a sokaság? Amikor menekülni kellett? Amikor a „feszítsd meg” zúgott?
Miért él bennünk az az idilli kép, hogy a Jézust követők élete nyugodt, békés, csendes, kiegyensúlyozott, minden hirtelenségtől, vihartól, megpróbáltatástól mentes? Miét hisszük, hogy a templom csendje életünk csendjévé lesz?
Azt gondoljuk, ha Jézus társaságában vagyunk, akkor „védett” helyzetben vagyunk, hiszen Őhozzá nem illik a hangos szó, a durvaság, a brutalitás.
Sajnos feledékenyek vagyunk! Feledékenyek – mert mit is mondott Jézus?
„Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” (Mt 16:24)
Tanítványainak mondta – s mi azoknak valljuk magunkat. S ha eszünkbe is juttatják – felsóhajtunk: ó mennyi keresztet hordoztunk, hordozunk! Néha meg kellene pihennünk! Csak egy kicsit keresztek nélkül!
De nem csak tanítványainak, hanem mindenkinek is mondta: „Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki énutánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.” (Lk 9:23)
Csak egy kicsit más, csak egy kicsit bővebb! „Minden nap”
E helyen két vélekedés – felfogás ütközéspontján vagyunk. „Ha valaki énutánam akar jőni…” – ez egy egyszeri, egyszer s mindenkorra meghozott döntés, vagy pedig naponként megerősített elhatározás, szándék: Jézus után és útján kívánok haladni. Tőle tudjuk: nem lehet olykor-olykor, alkalmanként. Nem lehet időnként csatlakozni hozzá, a gondok tengere partján csüggedt megállásban kérni: Jöjj, segíts, vezess – hanem „Minden nap!”
Minden nap, újra és újra fel kell vennünk keresztünket – de bízhatunk: Ő segít a hordozásban!
Soha, sehol, senkinek nem ígért könnyű, gondok nélküli életet. Nem igérte, hogy ha követőmmé leszel, akkor csak Biblia-olvasás, elmélkedés, imádság, zsoltár és dicséreténeklés lesz az életed! Vannak, akik ezt így próbálják – s a munkából hazatérőket nem várja vacsora, a szennyes mosatlan halomban, a megszáradtak vasalatlanul – mert Istenben gyönyörködtem, imádkozni voltam, templomokat jártam! Milyen fals, kitekert, embertelenné lett az ilyen gondolkozás! Milyen távoli Jézustól, Istentől. Mert Ő nem kisajátítani kíván magának, hogy csak az övé legyél – hanem kereszthordozásodban megerősíteni, hogy gondoskodni, gondot viselni tudj azokról, akiket melléd rendelt, állított.
Pál apostol ifjú szolgatársát nem arra bíztatja, tanítja: Hirdesd az Igét – és semmi mással ne törődj! Így mondja: „Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.” Ezzel erősíti meg Timóteust, amikor a korábbi levelében írtat ismétli: „Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.” (2Tim 4:15)
Harcold meg, hirdesd. Akkor is, ha nem könnyű. Akkor is, amikor mást akarnának hallani. Mindenkor az Igét kell hirdetned, mert az az élet! Mert annak kezébe adtad magad, aki mindenkor gondot visel rólad – nem azért, hogy jobb, kényelmesebb legyen a dolgod, hanem hogy tudd hirdetni az Igét!
Pénteken, munka után bevásároltam családom részére. Kijőve a boltból beindítottam az autót, letekertem az ablakot, hazamentem. Beálltam a garázsba, és nem tudtam felhúzni az ablakot. Hiába nyomtam a billentyűt, meg sem mozdult, hangot sem adott. Kipakoltam, átöltöztem, majd kimentem megnézni, mi a gond. Egy biztosíték olvadt ki – természetesen olyan, amilyen nincs az izzókészlethez mellékelve. Fáradt voltam – s egyedül nem lehet bezárhatatlan autóval elmenni biztosítékot vásárolni. Szombaton reggel rábeszéltem fiaimat, jöjjenek velem. Amíg a boltban vagyok, ők vigyáznak az autóra. Beültem, elfordítottam a kulcsot – és semmi. Már az autó sem indult! Most mi lesz – cikázott át agyamon. Hogyan megyek el vasárnap Gerjenbe, hogyan érek oda hétfőn a temetésre? Gábor fiam annyit mondott: Jó, hogy nem akkor történt, amikor suliba kellett indulni. S akkor végiggondoltam, hogy mily hatalmas Istennek gondviselő bölcsessége! Nem zúgolódnom kell, hanem hálát adni, hogy kiment a biztosíték – mert e nélkül szombaton be se ültem volna az autóba! S ha vasárnap reggel veszem észre, mit tehetek? De észrevetette velem időben, hogy még lehessen tenni! A 7.5 éves akkumulátort kicseréltem, vettem biztosítékot is – mert volt egy szomszéd, aki elvitt a nyitva lévő boltba. Délre már indult is az autó. S én hálás voltam, hogy nem a zúgolódás indulata tört elő belőlem, hanem a hálaadásé. Mert az Úr a rosszat is felhasználhatja a jóra! Mert az Úr még engem is felhasználhat arra, hogy hirdessem az Igét. Csak annyit kér tőlem: „Harcold meg a hitnek szép harcát…” Én harcolom, Ő győz, helyettem és értem, hogy én is, te is azok közé tartozhassunk, akiket így szólított meg: „nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.”
Kell a csendesség. Szükséges, hogy ránk is igaz legyen: „Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben…” (Acta 1:14) „mindnyájan egyakarattal együtt valának”. (Acta 2:1)
De szükséges, hogy egy akarattal, egy szívvel-lélekkel, együtt harcoljuk a hitnek szép harcát, naponta felvéve keresztünket, hogy mindnyájan a boldogok közé számláltassunk. Mert „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.” (Jak 1:12) Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 479. dicséret 1-4. verse: „Hinni taníts, Uram, kérni taníts! …”
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” (Jn 5:24)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.