Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 84. zsoltár 1. vers: „Ó seregeknek Istene,…”
Derekas ének: 167. dicséret 1 - 3. vers: „Jöjj, mondjunk hálaszót …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Rm 14:5-12
„Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék. Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 173. dicséret 1. vers: „Nem vagyunk mi magunkéi, …”
Textus: Rm 14:5b
„Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Pál apostol nem sokkal korábban - még lapoznunk sem kell a Szentírásban - az együttérzésre, együttgondolásra bíztatott: „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal. Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek. Ne kevélykedjetek, hanem az alázatosokhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek ti magatokban, senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.”
A mai szakaszban pedig a különbözőségeink vállalására, megélésére, elfogadására bíztat, azt adva tudtunkra, hogy az egymástól lényegesen eltérők, már-már homlokegyenest ellentétesek is lehetnek egyaránt kedvesek az Úr Isten előtt. Lehet másként megítélnünk napokat. Lehet, hogy az egyik az mondja: én böjtölök. A másik azt mondja: én ugyan nem. És mindkettő egyaránt kedves lehet az Úr Isten előtt.
Nem össze kell veszniük: böjtölj te is! - ne böjtölj te se! Hanem ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Arról, hogy a böjttel legfeljebb hálát adhatok valamiért - de nem kényszeríthetem sem az Úr Istent, sem felebarátomat.
Lehet másként megítélni napokat. Lehet böjtölni és nem böjtölni. De mindez nem lehet ok arra, hogy egymást ítélgessük. Az egymás elfogadása ugyanis nem jelentheti azt, hogy olyanná formálom a másikat, amilyen én vagyok. Hogy csak akkor jó, igaz és becsületes a másik, ha mindenben mindenkor úgy gondolkozik, tesz, cselekszik, él, ahogy azt én teszem.
De nem igaz az sem, hogy nekem kell mindenben olyanná lennem, mint a másik, feladva meggyőződéseimet, korábbi önmagamat, hogy a másik emberhez igazodjak.
Ezt azok próbálják tenni, akik egymásnak és egymásért élnek. Milyen szomorú, hogy az emberi vélekedés ezt az egymásért való, odaadó, önátadó életet tartja a szerelem betetőzésének, a szeretet csúcsának.
Az apostol által azonban mást tanít Istenünk. Azt, hogy nem önmagunknak élünk, nem önmagunkat adjuk, nem önmagunkat kell ráerőszakolni a másikra, nem önmagunkat kell alávetni a másiknak, mert akár élünk, akár halunk, nem a másiké vagyunk. Nem a szüleinkké és nem a gyerekeinké nem a házastársunké, nem a barátainké, nem a gyülekezetünké, hanem az Istené. Mert az Úrnak élünk és az Úrnak halunk. Az Övéi vagyunk. Mert „azért halt meg, támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon, mind élőkön uralkodjék.”
Ahhoz, hogy ezt felfogjuk és megéljük, ahhoz kinek-kinek meg kell győződve lennie a maga értelme felől. Arról, hogy mi az értelme, mi a célja, mi a küldetése az Ő életének. Arról, amit szintén Pál apostol által mondat ki, jelentet ki az Úr Isten a Korinthusbeliekhez írott első levélben: „Ti nem a magatokéi vagytok. A ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma.” És mert a mi testünk a bennünk lakozó Szentléleknek temploma, ezért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.
Az Úréi. S nem adhatjuk ezt a templomot másnak. Nem tehetjük tisztátalanná. Nem szentségteleníthetjük meg: Uram, a Tied, vasárnap ½ 10-től ½ 11-ig, a Te dicsőségedet hirdeti a mi testünk, mint Szentlelkednek temploma, s utána majd másé lesz. Akár éljünk, akár haljunk, úgy életemben, mint halálomban nem a magamé vagyok. Az Úré. Mert elrendelt voltunkat tagadnánk meg és elrendelőnket utasítanánk vissza, ha másnak adnánk magunkat.
Pál ezek után azt kérdezi: „Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. És mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.” S azt mondja később: „Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.”
Ha a magad értelme felől meg vagy győződve, akkor nem kényszeríted a másikat, hogy az általa tisztátalannak tartottat cselekedje. De hogyha te el tudod fogadni: igen, neked lehet, nekem nem - akkor előbb-utóbb ő is elfogadja, hogy van, amit neked lehet és neki nem.
Ha meg vagy győződve a magad értelme felől, akkor könnyebben el tudod fogadtatni saját magadat, azt a rendeltetést, amire az Úr Isten hívott.
Hiszen mindnyájunkat másra rendelt. Talán meggyőződésünk is eltér. Nem az Istenről való meggyőződésünk, hiszen az az az alap, ami által eggyé lettünk és egyek lehetünk. Az a meggyőződés, hogy Ő az Ura a mi életünknek. Hogy az Övéi vagyunk, akár éljünk, akár haljunk.
De már lehet más a meggyőződésünk egyéni rendeltetésünkről. Mert valakinek azt a tudományt adja, hogy a betegeket gyógyítsa. Van akinek oly nagy tudományt ad, hogy még azt is megengedi, hogy az Isten által teremtett ember testét felvágja és úgy igazítson rajta, a beteg részeket eltávolítva, gyógyítgatva. Van akinek arra ad tudományt, hogy gépeket tervezzen, javítson, házakat építsen. Van akinek nem ad ilyen sok tudományt, s mégis nagyon hasznos ember, mert megadja annak tudását-ismeretét, hogy melyik magot mikor kell a földbe vetni, hogy a nagy tudósoknak, akik ki tudják számítani, hogy hogyan kell egy űrhajót pályára állítani, - de nem tudnák esetleg, hogy hogyan kell a kukoricát megkapálni - legyen mit enniük tervező munkájuk közben, vagy legyen egy pohár bor az asztalukon, hogy felüdítse őket fáradtságukban.
Különböző utakat, különböző életpályákat rendel nekünk az Úr Isten. Ne kezdjünk el vitatkozni: melyik nap a különb? Mi a jobb: eszünk vagy nem eszünk? Ezt esszük vagy amazt? Minden dolgunkat úgy kell tennünk, véghezvinnünk, hogy nem a magunkéi vagyunk, hogy az ne a magunk nagyságát hirdesse. Ne a magunk fontosságát. Hogy ne azt mondja a szántó-vető ember: lám, nélkülem éhen halnál s ne azt mondja a gépész: nélkülem meg mennyivel többet kellene izzadnod! Mindkettő igaz. De ez az igazság önmagában sehova sem vezet, ha nem tudja mindkettő elismerni: az Úré vagyok. S az Úrnak adom tudományomat, s az Úrtól kapott tudományommal szolgálom felebarátomat. Nem különbnek tartva magam nála, hanem csak olyannak, akinek más feladata van. Ha meg vagyok győződve a magam értelme, rendeltetése, célja, küldetése felől, akkor tudom nem magamat állítani az előtérbe, hanem azt mondani: én csak az Úré vagyok. Ő adott ide, Ő adja a bölcsességet, az erőt, hogy szolgáljam a magam módján. S akkor tudom elfogadni a másikat. Akkor tudjuk elfogadni egymást. S akkor nem úgy éljük meg a szeretetet, mint ahogy a világ éli meg: önmagunkat adva, egymásnak és egymásért, hanem Istennek adva önmagunkat az Úrnak élünk, hogy Őbenne együtt és egyek lehessünk, mint testének tagjai, együttes örömben.
Ekkor tudunk jól együttműködni. Mert nem egymást igazgatjuk, hanem az Úr igazgat minket. Akkor nem egymás ellen teszünk, hanem egymást segítjük, mint kéz a lábat, száj a szemet, jól funkcionálva, s mindezekben Isten dicsőségét elfogadva és Isten dicsőségét hirdetve.
Kinek-kinek a maga értelme felől kell meggyőződöttnek lenni, hogy kéz vagy láb, szem vagy fül. Mert - ahogy másutt mondja az apostol - milyen furcsa lenne, ha a láb látni szeretne, a fül menni, s mindenki azt mondaná: képtelen vagyok rá.
Kinek-kinek a maga rendeltetését, küldetését kell betöltenie, hogy így, együttes munkánkban, együttes Istenre hagyatkozásunkban együtt munkálkodva dicsőíthessük a Szentháromság Istent. Legyünk meggyőződöttek a magunk értelme felől, legyünk meggyőződöttek arról, amiről az apostol így vall: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézus Krisztusban, hogy ha élünk, az Úrnak élünk, mert az Úréi vagyunk!”. Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 274. dicséret 1 - 4. verse: „Ki Istenének átad mindent, …”
„Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid 13:8)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.