Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 25. zsoltár 2. vers: „Útaid, Uram, mutasd meg …”
Derekas ének: 42. zsoltár 1, 2, 7. vers: „Mint a szép híves patakra…”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Kol 1:9-23
„Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben, Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében; Minden erővel megerősíttetvén az ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel; Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az ő vére által, bűneinknek bocsánata; Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek őáltala és őreá nézve teremttettek; És ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. És ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben ő legyen az első; Mert tetszett az Atyának, hogy őbenne lakozzék az egész teljesség; És hogy őáltala békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az ő keresztjének vére által; őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben. Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. Az ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket ő maga elé: Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, és el nem távoztok az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; amelynek lettem én, Pál, szolgájává.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 173. dicséret 1. vers: „Nem vagyunk mi magunkéi …”
Textus: Kol 1:19-23
„Mert tetszett az Atyának, hogy őáltala békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az ő keresztjének vére által; őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben. Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett az Ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket ő maga elé: Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, és el nem távoztok az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; amelynek lettem én, Pál, szolgájává.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Pál apostol e levelét azokhoz írta, akikkel nem találkozott, akiket nem ismer – de munkatársaitól hírt kapott a Kolossébeli gyülekezetről. Nem csak arról, hogy ott is létrejött egy kis csoport, akik befogadták szívükbe nem csupán az Ige magvetését, hanem többet annál: a Mindenség Urát, Krisztus Jézust!
Imádkozik értük, mert annak hírét is hallotta, hogy kísértők és kísértések támadtok, akik és amik Krisztustól való távolságtartásra akarják rávenni a Krisztust már elfogadottakat. Ezért: „nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben, Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében.”
De nem csak imádkozik értük – ír is nekik, hogy amire elhívatásukat elfogadva jutottak, abból irigykedő lelkűek ki ne ragadják őket.
Mert könnyen félremagyarázzák, mit is jelent: „Hogy járjatok méltóan az Úrhoz.” Bizonytalanságot gerjesztenek, mert az elbizonytalanodókat, a kétségekkel vívódókat a legkönnyebb eltávolítani az Úrtól, meggyengítve hitüket.
Arra mutat rá Pál, hogy nem félelemmel kell gondolni az Atyával való találkozásra. „tetszett az Atyának, hogy őáltala – mármint Jézus által – békéltessen meg mindent Magával.”
Ez a megbékéltetés feltétel nélküli: mindenkire és mindenre kiható, mindent elfedező, mindenre bocsánatot nyújtó!
Feltétel nélküli – egyetlen feltétellel! „Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, és el nem távoztok az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt.” Mert senki sem szakaszthat el Krisztus szerelmétől – ha megmaradtok a hitben! Az egyetlen, aki elszakíthat: Te magad vagy – ha nem bízol benne. Ha nem bízol abban, hogy az Ő egyetlen, tökéletes áldozata a te bűneidért is eleget tett, tökéletesen, megismételhetetlenül, ingyen, érdemek nélkül. Ha tudod érdemtelenséged megvallásával lábaihoz tenni minden bűnödet, már a kegyelem részesévé lettél. De ha érdemekre hivatkozol, vagy ha bűneidet megbocsáthatatlannak ítéled – magadat szakasztod el tőle!
„Tetszett az Atyának, hogy őáltala békéltessen meg mindent Magával.”
Mit jelent ez? Krisztusért, a mindenek felett való egyszülött Fiúért, Ő, az Atya, nem vádol minket semmivel. Békességünk lehet vele a Fiúért.
De ha elfogadjuk a Krisztusban adott békéltető szolgálatot – békességben kell lennünk mindazokkal, akikre az Atya békessége Krisztus által árad. Békességben kell lennünk egymással, mert ha a Teremtő elfogad minket úgy, amint vagyunk, nem lehetséges az, hogy mi ne fogadjuk el egymást!
S ami még következik ebből: Ha az örökkévaló békességet ad neked, neked is békességre kell jutnod magaddal!
Mire gondolok? Pál azt mondja: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett az Ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket ő maga elé.”
Az ember – ember. Sokszor az érdekeit keresi, nézi. Sokszor csendben marad – pusztán azért, hogy ne háborgassák, hogy elérjen valamit, hogy nyugalma legyen. Csendben marad – vagy úgy tesz, mintha. Úgy tesz, mintha bánna valamit – mert akkor megbocsátják! Úgy tesz, mintha bocsánatot kérne – lehet, hogy még a szavak is elhangzanak, de szívében egészen mást gondol – csak azért, hogy végre nyugalom legyen.
S egy őszinte pillanatában, amikor elkezd azon gondolkozni: ha csak célra törőn teszek valamit, akkor elérhetem-e a célt? Azt a célt, amit annak ígértek, aki önzetlenül, semmit érte nem várva cselekszi a jót?
A múlt század koszorútlan költője vall erről az önismereti válságról egy versében, vizsgálva ártatlanságát és/vagy bűnösségét:
Önvád és önvédelem
Tudom, első hallásra nehezen emészthető. Nekem is többször kellett elolvasnom, elgondolkoznom e sorokon, hogy megértsem: Ha csak azért követem Krisztust, hogy örök életem legyen – nem biztos, hogy elérem. De ha azért követem, mert jó vele lenni, mindennél és mindenkinél jobb és biztonságot nyújtóbb; ha azt érzem, hogy az Ő követése drága ajándék, s nem gondolkozom azon, hogy hová vezet – akkor már örökkévalóvá lettem mellette.
Az apostol szavaival zárva: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.” (2Kor 5:17-20) Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 274. dicséret 1-4. vers „Ki Istenének átad mindent …”
„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán,
bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül” (Zs 1:1)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.