Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 156. dicséret 1. vers „Úr Isten, mi sok szükséget …”
Derekas ének: 167. dicséret 1,2,3. vers „Jöjj, mondjunk hálaszót…”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Gal 1:10-24
„Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék. Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által. Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által, Hogy kijelentse az ő Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel, Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba. Azután három esztendő múlva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig. Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát. Amiket pedig néktek írok, ímé Isten előtt mondom, hogy nem hazudom. Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba. Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levő keresztyén gyülekezetek előtt; Hanem csak hallották, hogy: Aki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, amelyet egykor pusztított. És dicsőíték bennem az Istent.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 266. dicséret 1. vers: „Egek nagy Királya …”
Textus: Gal 1:12
„Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Hogyan lesz – lehet valaki apostollá, igehirdetővé, az Úr szolgájává és mi a „jutalma” mindezért?
Erről elmondhatnám személyes példámat – de nem én vagyok a fontos. Sokkal hitelesebb, valóságosabb, ha Saul-Pál-t hallgatjuk, hogyan történt ez ővele.
Ő nem jelentkezett – hanem élte és gyakorolta az atyáitól tanult módon a hitét. Szívből, buzgón, meggyőződéssel.
Mert mi az igaz hit? „Nem csak az a bizonyos megismerés, melynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az Ő Igéjében nekünk kijelentett, hanem egyszersmind az a szívbéli bizodalom is, melyet a Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, de nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot (megigazulást) és életet ajándékoz kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért.”
Hol ismerte fel Saul-Pál, hogy az a hit, amit gyakorol, nem igaz hit? Nem igaz – mert azt tartotta igaznak, amit az atyák tanítottak, amit a rabbitól hallott. Ebből a damaszkuszi úton történtek ragadták ki, ott született újjá. De éppen mai igénkből tudjuk, hogy ez ott elkezdődött, de lassan jutott teljességre. S amikor apostoltársai egy része szerint úgy lehet valaki Krisztus követőjévé, ha előbb körülmetélkedik – ezért tanítja így a Filippi-belieket: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik lélekben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk: Jóllehet énnékem van bizakodásom test szerint is. Ha bárki más mer testben bizakodni, én sokkal inkább; Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor nyereségek voltak, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Ő benne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján: Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához. Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem: azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil 3:3-14)
Saul-Pál a megismerésből farizeussá lett – hogy azután az őt megszólító Úrban való bizodalma Pállá magasztosítsa az út porában! „mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által, hogy kijelentse az ő Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között”
A kezdeti kérdésre – Hogyan lesz – lehet valaki apostollá, igehirdetővé, az Úr szolgájává és mi a „jutalma” mindezért? – itt a felelet első része: Isten kiválasztása által! Ahogy egykor Jézus megszólított némelyeket: Kövess engem!, úgy Istennek hatalma volt Sault Pállá formálni, mert megvolt benne az alap, a feltétlen engedelmesség!
Nem kért felhatalmazást emberektől, nem kereste senki kegyeit. Nem kívánt „bevágódni” az apostoloknál – jó darabig furcsán is néztek rá. „Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.” – mondja később a galatáknak.
S mi a jutalma: Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalma – a Lélek üdvössége!
Engem, ki szinte bujkálva, szégyenlősen osontam a konfirmációi órára, így szólított meg áldásával: „Nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.” (Rm 1:16-17)
Aztán még évekig vezetett, míg oda juttatott: nincs más lehetőségem, utam, életem. Így lettem szolgájává. Kellett vizsgákat tennem – van-é ismeretem. De a hitemet mindenkor Krisztus vizsgálja és erősíti. S Ő kérdezett egykor: engem követsz – vagy emberekre hallgatsz. S Őt követve kellett minden emberektől kapott tisztségről (s az ő szemeikben tisztességről) lemondanom, hogy lelkem tisztességében megmaradva Krisztus útját járhassam tovább.
S mi a jutalmam – kérdezhetnétek. Csak az, hogy Őt szolgálhatom, szavát, akaratát hirdethetem, s a magam gyenge, esendő módján szeretetét adhatom tovább, tudva, hogy sosem a személyem a fontos, hanem az, akinek küldetésében járok, míg élek. S ezt senki sem veheti el, mert nem emberektől van, hanem a mindnyájunkat szólongató Úrtól.
Titeket is hív, szólít, hogy mindenkor az Ő szeretetében részesedve, élve hirdessétek jelenvalóságát, hatalmát, megtartó kegyelmét!
Pál apostollal vallom: „Nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom. Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb; De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek. És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre; hogy bőven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb megjelenésem által.” (Fil 1:21-26) Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 266. dicséret 2-4. vers: „Dícsérjed, világom …”
„Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” (1Jn 4:10)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.