Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 331. dicséret 1. vers: „A nagy Király jön, Hozsánna, …”
Derekas ének: 304. dicséret 1,2,6,8,9. vers: „Kapuk, emelkedjetek! …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Mt 21:1-11
„És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak, akkor elkülde Jézus két tanítványt, És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem. És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket. Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólott: Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta nékik, Elhozták a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk terítették, és ráült azokra. A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra terítette; mások pedig a fákról gallyakat vagdaltnak és hintettek az útra. Az előtte és utána menő sokaság pedig kiáltott, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! És amikor bement Jeruzsálembe, felháborodott az egész város, mondván: Kicsoda ez? A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 264. dicséret 1. vers: „Áldjad, én lelkem, a dicsőség …”
Textus: Jn 18:19-23
„A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől. Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam. Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, amiket nékik szólottam. Mikor pedig ő ezeket mondta, egy a poroszlók közül, aki ott állt, arcul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak? Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Jézus bevonul Jeruzsálembe. Alázatosan, teherhordó szamár hátán ülve.
Nincs előre szervezés, mert nem a győztes hadvezér, nem az uralkodó érkezik. De minden szervezés nélkül a távolabbi tanítványok és a nép megérzi, hogy itt vaqlami sokkal többről van szó, mint arról, hogy egy áldott ember, tanító, gyógyító Jeruzsálembe érkezik, hogy majd itt fogyassza el övéivel a páskabárányt, az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Ezért a kiáltások, ezért a pálmaágak, felsőruhák útra terítése:
„Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!” (Mt) „Hozsánna! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, amely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!” (Mk) „Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!” (Lk) „Áldott, aki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!” (Jn)
Nem a mindenség Urát látják benne, nem Megváltójukat köszöntik – aki épp megváltásunk célegyenesébe fordul – hanem azt a népszerű embert, akitől az ország helyreállítását, a rómaiak elűzését remélik.
Jézus jön. „És bement az Isten templomába, és kiűzte mindazokat, akik árultak és vásároltak a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta. És mondta nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. És mentek hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyította őket.” (Mt 21:12-14)
„Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.”
Az Atyán és Jézuson kívül senki sem tudta, miért megy most Jeruzsálembe.
„Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. A sokaság azért, amely ott állt és hallotta, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki. Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek. Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok. Ezt pedig azért mondta, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.”
De még övéi számára is csak jóval később, megdicsőülése – mennybemenetele – után lett érthető: mindezek azért történtek így, hogy az egykori próféciák maradéktalanul beteljesedjenek. Nem esetlegesen mentek végbe ezen órák, hanem minden az Atya döntése, terve szerint lett valósággá!
Mert mindenek: a helytartó, a főpap, a vének tanácsa, a nép – mind mind csak eszköz Isten kezében, hogy irántunk való szeretetének teljességét megváltásunkban tegye kézzelfoghatóvá!
Néhány nappal később: „A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől. Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam. Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, amiket nékik szólottam. Mikor pedig ő ezeket mondta, egy a poroszlók közül, aki ott állt, arcul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak? Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.”
Jézus arra bíztatja a főpapot – arra bíztat minket is – hogy merjen, merjünk látni. Merje és merjük a látottakból az egyetlen lehetséges következtetést felfogni, megvallani – mint azt a pogány százados tette Jézus keresztje tövében: „Bizony, ez az ember Isten Fia vala!”
Mi szavakat várva a tetteket nem vesszük észre. Pedig Urunk nem csak cselekszik életünkben, de meg is szólít – ezért lehetünk, mintegy feleletül itt. Ő mondta, mondja: „Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
Ő nem a magáét mondta, tette, hanem azt cselekedte és szólta, amit az Atya rábízott. Azokért, akiket az Atya rábízott. Értünk tette, értünk jött, értünk halt kereszthalált – s mi nem értünk szavaiból és tetteiből, s még mindig várunk.
Várjuk bevonulását. Állunk a temetőkapunál, kémleljük a Gerjenbe vezető utat: Jön-e már? Várjuk azt, aki itt van. Annyira várjuk, hogy nem látjuk meg: már itt van!
Itt van – s nem vendégségbe jön. Nem ebédre, vacsorára érkezik. Ha vendéget várunk, nagytakarítást tartunk, rendet teszünk, kicsinosítjuk magunkat, házunkat. Ünnepi étket készítünk.
Itt van. Azért jön hozzád, hozzám, hogy rendet tegyen. Nem körülöttünk, hanem bennünk. Nem a ruhádat akarja megigazítani, hanem életed irányát. Hogy tudj, képessé legyél – ahogyan Pál apostol bizonyságtétele mondja: „Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.” Nem vendégségbe jön, hanem hogy Ura, meghatározója, megtartója legyen életednek. Hozzád jön, hogy veled legyen, hogy vele legyél és vele maradjál – mindörökre. Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések: Adakozás;
Csütörtökön este 6 órakor Bibliaóra – együtt éljük át Lélekben Nagycsütörtök történéseit…
Pénteken ½ 10 óra – Nagypénteki istentisztelet a gyülekezeti teremben.
Húsvét vasárnap úrvacsora, de ½ 10 ó.
Húsvét hétfő úrvacsora, de ½ 10 óra.
Záróének: 264. dicséret 2-5. vers: „Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly …”
„Jó az Úr azoknak, akik várják őt; a léleknek, amely keresi őt.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.” (Jsir 3, 25-26)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.