Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 154. dicséret 1. vers: „Úr Jézus, mely igen drága …”
Derekas ének: 483. dicséret 1,4,5,6. vers: „Mennybéli Felséges Isten, …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Jn 15:9-11
„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 512. dicséret 1. vers: „Szólj, szólj hozzám, Uram, …”
Textus: Jn 15:11
„hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék."
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Nemzeti ünnepünkön egy igen rövid üzenettel szólít meg Urunk, amiben tudtunkra adja: hogyan és miért szeret bennünket. „Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket.”
Arra kér: „maradjatok meg ebben az én szeretetemben.” Miért kéri? „hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.”
Miért kell ezt így, kihangsúlyozottam kérni? Azt gondoljuk, ez könnyű kérés. De nem! Olyan nehéz lenne elfogadni az Ő szeretetét? „Amiképpen az Atya szeretett engem”
Hogyan szerette Őt, az Egyszülött Fiút az Atya? Mi arra gondolunk, hogy minden széppel és jóval körülveszi, ellátja, védi és óvja – ahogyan a szülők tenni szeretnék gyermekeikkel.
S a valóság? Ismerjük. Már születésekor sem volt számára hely a vendégfogadó háznál. Utána menekülniük kellett Egyiptomba – az egykori szolgaság helyére. Amikor visszatért a család, élte a zsidó gyermekek mindennapjait, de tudta: néki azokban kell foglalatosnak lennie, melyek az Ő Atyjának dolgai.
Amikor megkezdte tanítói szolgálatát, akkor – látszólag – könnyűvé lett élete, fényessé, dicsőségessé. Valóban? Amikor keresztelése után szózat hangzott az égből: „Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.” (Mt) vagy „Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok.” (Mk) – igen, ezt örömmel hallanánk akár magunkról, akár gyermekünkről! De ugyanígy vagyunk azzal is, amikor arról szól: „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.”
Názáretben, ahol felnevelkedett: „betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották. És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, amelyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák. Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék.” Virágvasárnap szamárháton vonult be Jeruzsálembe a dicsőség Királya!
Így szerette Őt, az Egyszülött Fiút az Atya? S akkor még nem szóltunk számtalan megvetésről, elfogatásáról, megostorozásáról, megöléséről. Jézus mindezeket előre tudta – és ennek ellenére az Atya iránta való szeretetéről szól!
Ezért mondja később: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd;”
Nem palotás életet, cifra jómódot ígért követőinek! (Halkan kérdem: Lehet-e cifrán követni Jézust? Ő nem kért magának – akkor kért, amikor szétosztani kívánt: kenyeret, halat.)
Mindezt azért: „hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.” Örömünk lehet-e „Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd;” Tudsz-e örülni annak, ha úgy bánnak veled, mint Uraddal? Nem dicsőségedet mutatja ez?
Hogyan maradhatunk meg szeretetében? „Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. „Csak” a parancsait kell megtartani. János apostol is így tanít: „az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1Jn 5:3)
Nem új ez, tudhatjuk régen, hiszen: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel. (Mik 6:8)
S hogyan folytatja Jézus a holnapi és utána következő Igékben? „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek. Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt tinálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem. Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket. Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, amelyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat. De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, amely megíratott az ő törvényükben: Ok nélkül gyűlöltek engem. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.”
Hogy örömünk beteljék! Ezért jött, szólt, tanított, hívott minket! Hogy mások legyünk, hogy mássá legyünk! Merjük-e vállalni másságunkat? Örömmel tölt-é el, hogy mások vagyunk?
Esős, szomorkás idő volt Pesten 1848. március 15-én. Búsulós. De fellelkesültek, a szabadság eszméje áttüzesítette szívüket, s lelkesülten mentek, hallva: „Talpra magyar, hí a haza!” Szavaltak, vonultak, Táncsicsot kiszabadították, poharat ürítettek – s öröm volt bennük, hogy míly nagy dolgokat vittek véghez.
Vajon tudták-e akkor, hogy milyen verítékesen, mennyi vért, életet áldozva kell védelmezniük törékeny szabadságukat? Tegnap egy 80 körüli néni a boltban csak annyit mondott halkan: Ideje lenne újra talpra kelnie a magyarnak!
Most marad nekünk, az unokáknak, déd és ükunokáknak beteljesíteni a költő vízióját: „Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!”
Talán belefásultunk az öröm várásába. De ismer minket Urunk, ezért bíztat, tanít:
„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék. Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy? Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket. De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok.” Miért érezte Jézus az Atya szeretetét? Mert erőt adott néki rendelt útja teljesítésére. Nekünk is ez az örömünk! Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 278. dicséret 1,7,8. vers „Dicsőült helyeken, …”
„Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk!” (Rm 8:31)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.