Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 25. zsoltár 1. vers: „Szívemet Hozzád emelem …”
Derekas ének: 345. dicséret 1-4. vers: „Ím nagy Isten, most előtted …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Jn 11:45-52
„Sokan hivének azért őbenne ama zsidók közül, akik Máriához mentek vala, és láták, amiket cselekedett vala. De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, amiket Jézus cselekedett vala. Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível. Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog őbenne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet. Egy pedig őközülök, Kajafás, aki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok. Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen. Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért; És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 170. dicséret 1. vers: „Jövel, ó áldott Szentlélek! …”
Textus: Jn 11:51-52
„Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért; És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
„Sokan hivének azért őbenne ama zsidók közül, akik Máriához mentek vala, és láták, amiket cselekedett vala.” Mik az előzmények? Márta, Mária és Lázár. Jól ismeri őket Jézus. Hírt kap: Lázár beteg. Nem indul, hanem vár, mondván: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.”
„Ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt. Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt. És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higgyetek. De menjünk el ő hozzá!”
Márta elébe siet, meghallva, hogy jön Jézus. Monda azért Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten. Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred. Monda néki Márta: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendő vala.”
Mária is: Ha itt lettél volna… Majd Jézus a sírhoz megy, s bekiált a negyednapos halottnak: Lázár, jöjj ki. És kijöve a megholt.
Ezek az előzmények. Oly dolgot vitt végbe Jézus, amit senki nem látott még. Ő kezdetektől tudta: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.”
Sok tanúja volt az eseményeknek: annak, hogy Jézus hívás nélkül is ment, annak, hogy együtt érzett, annak, hogy velük könnyezett. De annak is, hogy egyetlen szavára előjött Lázár.
Hír volt – amire egybegyűlt a főtanács. „Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível. Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog őbenne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.” Nem a Messiás-váradalom beteljesedésének örültek, hogy amit megígért az Úr atyáiknak, az íme valósággá lesz – hanem a hatalmukat, pozíciójukat féltették.
„Egy pedig őközülök, Kajafás, aki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok. Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.” S bár igazat szól – de egészen más indulatból teszi, s így valahogy kifordultnak érezzük azt az ő szájából.
„jobb, hogy egy haljon meg a népért” – ez nem a főtanács döntése, hanem a Gondviselő Atyáé! Azé, aki az özönvíz után így szólt: „Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve ami a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. Szövetséget kötök tiveletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és tiköztetek, és minden élő állat között, mely tiveletek van: Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és tiközöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.” (1Móz 9:10-16)
Az emberi szív az isteni jelenlét elutasításával mind kegyetlenebbé vált. Az özönvíz előtti világ elérte azt a pontot, ahonnan már értelmetlen volt változásra, fordulatra számítani – következett az ítélet.
De az ember nem tanult – csak annyit jegyzett meg: nem lesz többé özönvíz. De a bűnös engedetlenség és a pozícióféltés roppant méreteket öltött, amit ítéletnek kellett követnie. De Atyánk állja a szavát: „jobb, hogy egy haljon meg a népért” – és Fiát küldte, hogy a nép ítéletét elszenvedve életre mentse az embert.
„Ezt pedig nem magától mondta Kajafás: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért; És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.”
A főpap nem ismerte Isten tervét – nem is annak megismerésére törekedett. A pillanatot akarta konzerválni, megőrizni, mert Jézus csodái sok embert új gondolkozásra indítanak, ami egyszerre a papi vezetés és a római megszállás elutasításához vezet, a régi Izrael Isten-királyságának helyreállításához.
Böjt első vasárnapján halljuk mindezt: „jobb, hogy egy haljon meg a népért”. Értünk. S a böjt-időben adjuk fel a magunk vágyait, önféltésünket, önsajnálatunkat, s örvendjünk, hogy Jézus Király eljött, s végigjárta rendelt útját, hogy az egy halála megváltsa mindenek életét! Ámen
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések: Adakozás,
Böjti úrvacsora böjt 2. vasárnapján, március 1-én lesz.
Presbiteri gyűlés február 26-án csütörtökön lesz.
Záróének: 225. dicséret 1-5. vers „Nagy hálát adjunk az Atya Istennek, …”
„Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:
Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg.
Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” (Rm 14:7,8)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.