Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 130. zsoltár 1. vers: „Tehozzád teljes szívből …”
Derekas ének: 25. zsoltár 1,2,3,8. vers: „Szívemet Hozzád emelem …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Jn 5:1-9
„Ezek után ünnepük vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe. Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornáca van. Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását. Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: aki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt. Vala pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött betegségében. Ezt amint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni? Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem. Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj! És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 479. dicséret 1. vers: „Hinni taníts, Uram, kérni taníts! …”
Textus: Jn 5:6
“Akarsz-é meggyógyulni?”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Jézus Jeruzsálembe megy, a templomba igyekszik, szombaton. A Bethesda tava mellett visz el útja. Már szemébe villan a templomról visszaverődő napsugár, s látja a szenvedőket, gyógyulást remélőket, kik mellett mindenki elmegy. Elvégre szombat van. Ilyenkor tán még az angyal sem zavarja fel a vizet. Hiszen szombat van, amikor nem szabad gyógyítani. Ő ne tudná?
De ott „a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága” A várakozó tömeg. Tavat fürkészve, de állapotukra is ügyelve figyelnek. Változást várnak, remélnek. Mert
„időnként angyal szálla a tóra” Nem rendszeresen. Nem tudni mikor. De ha megmozdul a víz, indul a verseny!
„amint látta Jézus” A tömegben az egyedül lévőt. Nem szóltak neki. Nem felhívták rá a figyelmét. Látta – még a templomba igyekezve is meglátta – és szólt:
„Akarsz-é meggyógyulni?” Micsoda kérdés ez? Gondoljuk mi, s gondolhatta a 38 éve beteg: hát miért lennék itt? Már mindent tőlem telhetőt kipróbáltam – de semmi sem használt. Itt már csak az angyal segíthet! Formailag mégsem felel Jézus kérdésére. Csak annyit mond:
„Uram, nincs emberem”
„Nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.” A helyzetet mondja el, nem a vágyát. Helyzete reménytelenségét mondja el: képtelen a versengésre, a gyorsaságra – így hát semmi lehetősége nincs.
De mégis ott van! Ki tudja, egyszer, talán, mégis.
És eljön Jézus, Jézussal az egyszer:
„Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!” Nem a vizet borzolja fel, nem angyalt rendel oda, nem versenyezni kezd a többi beteg segítőjével. Nem legyőzni, megelőzni akarja őket. Nekik van emberük, ők embereikben bíznak. Jézus amellé áll oda, akinek – már vagy még – embere sincs. Odaáll, és csak szól. De az ő szavának oly hatalma van, mint Isten teremtő szavának. „monda Isten: Legyen: és lőn !” „És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala.”
Szép, kegyes, régi történet – de nem rólunk, nem a mi életünkről szól. Nekünk ott a háziorvos, a kórház és az Egészségbiztosító!
És hány beteg, nyomorúságot szenvedő, aki szabadulni szeretne bajából, akiknek talán még embereik is vannak, mert szeretteik igyekeznek enyhíteni kínjaikat, de mégsem találják a kiutat.
Ahhoz, hogy ne csak szép, kegyes, régi történetként halljuk – önmagunkkal kell tisztában lennünk: Milyenek vagyunk mi?
Egészségünk? Sokszor panaszkodunk ugyan, szedünk pirulákat, járunk kezelésekre talán – de közel sem vagyunk oly kiszolgáltatott állapotban, mint a 38 éve beteg. Időnként felkeressük az orvost, aki enyhülést ad.
Talán még emberünk is van, aki segítségünkre van a mindennapok tennivalóiban.
Az igazán nagy baj akkor van, amikor nem ismerjük fel, hogy betegség kezd úrrá lenni rajtunk. Ha nem ismerjük fel, nem keresünk, segítőt, orvost, gyógyulást.
Mindennek megvan a maga rendelt ideje – mondanátok. Figyelünk magunkra!
Van egy rossz és egy jó hírem! Betegek vagyunk, halálos betegek vagyunk. Gyógyíthatatlanok. Élünk – s ebbe még mindenki belehalt! Mindenki belehalt – aki nem találta meg azt, aki még az életből is életre gyógyíthat, mulandóból örökkévalóra!
Ami „lányos zavaromban” kimaradt az elhangzás során:
Az élet halálos betegség. S míg valljuk, hogy életünk ideje Isten kezében van, mindent megteszünk annak megtartásáért, egészségünk, életerőnk helyreállításáért. Nem Istennel való hadakozásunk ez? Egy kedves, hitben élő orvos barátomat kérdeztem egykor: Ha halálközeli állapotban lévő beteghez hívnak, nem érzed-é úgy, hogy Istennel hadakozol? Mire ő csak ennyit mondott: Ha magához akarja venni, mire odaérek, már nincs mit tennem. Ha mégis megengedi, hogy tegyek valamit, akkor csak figyelmeztetésnek szánta: a kezemben vagy! „Gyógyulásunk” felé vezető úton az első lépés annak beismerése, hogy a mulandóhoz való ragaszkodásunk betegség, lázadás az Örökkévaló ellen. Nem tehetünk úgy, mintha bele kellene törődnünk: már csak ez van, múlandók vagyunk. Nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy Fiát küldte hozzánk és adta értünk, hogy megismerve e „betegségünket”, Tőle kérjük és fogadjuk el a gyógyításunkat – az örök életre!
Eddig, ami kimaradt.
“Akarsz-é meggyógyulni?” – most tőled kérdezi Jézus! Akarsz-e életre jutni, örökkévalóra? Van embered: van aki hirdeti néked, bátorít, hogí vedd észre a melletted álló, néked életet adni kívánó Urat, Jézust.
Ő mondta a 38 éve beteg szombatnapon történt meggyógyítása miatt zúgolódó, Őt elveszelyteni akaróknak:
„Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, amiket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csodálkozzatok. Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt. Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek. Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában: És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia. Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, És kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására. Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.” (Jn 5:19-30) „azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár„ Mert Jézus szava életet ad – már most! Ő mondta:”aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van.” Ez ránk is áll, nekünk is örök életünk van! Ámen
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 475. dicséret 1-3. vers „Imádkozzatok és buzgón kérjetek! …”
„Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt,hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5:16)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.