Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 155. dicséret 1. vers: „Ó Úr Isten, légy közöttünk …”
Derekas ének: 304. dicséret 1,2,4,6.. vers: „Kapuk emelkedjetek …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Lk 1:39-45
„Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel ment a hegységbe, Júdának városába; És bement Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel; És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám? Mert íme, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezdett repesni az én méhemben. És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek azok, amiket az Úr néki mondott.”
Imádság:
Igehirdetés előtti ének: 172. dicséret 1. vers: „Szűkölködünk nagy mértékben, …”
Textus: Lk 1:46-54
„Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotára; mert íme mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve! És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, akik őt félik. Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívük gondolatában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. Felvette Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Advent – várakozás.
Sokan nem tudják, mire.
Vagy tudják? Ajándékra! Anyu, apu, papa, mama, keresztszülők, rokonság.
A másik oldal: várják tőlünk az ajándékot – kinek és mit tudunk adni?
Advent utolsó vasárnapján két várandós édesanya találkozik – hogy együtt várják az ígéret beteljesedését.
Örömteli a várakozásuk – nem pedig: jaj, mi lesz!
Zakariás és Erzsébet: „nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek” De mégsem volt bennük: mit mondanak majd? Hogyan neveljük fel?
Mária: „monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hívattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek hívtak: Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.”
Egyik esetben sem volt az „előzmény” könnyű – de nem emberek által volt!
Ezért az ő várakozásuk más volt: Isten ígéretének megvalósulására vártak, tudva, hogy mikor lesz annak bekövetkezése.
Tudták, mire várnak. Tudták, mit kell végezniük a bennük növekedőknek. A hogyant nem tudták ugyan – de bizonyosak voltak abban: „az Istennél semmi sem lehetetlen.”
Nem tudom, feltűnt-e nektek, elgondolkoztatok-e már azon, ki nevezte-szólította elsőként Urának Jézust? Erzsébet! És szavak nélkül a magzat Keresztelő János! „És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám? Mert íme, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezdett repesni az én méhemben.”
Ekkor következik Mária Istent magasztaló „éneke”: „Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotára; mert íme mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve! És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, akik őt félik. Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívük gondolatában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. Felvette Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.”
S mindezek – advent 4. vasárnapján – mit mondanak nekünk? Nekünk, akik számára terhes a várakozás, mert mindent azonnal, gyorsan kívánunk elérni, megkapni. (Gyermeki kérdés: Hány nap van még karácsonyig?)
Mi azt mondjuk: Akár milyen kedves vendég, három napig untig elég!
„Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.”
Tudták, mire a várakozás – s adták hozzá bizodalmukat, engedelmességüket, türelmüket.
Mi ajándékot várunk – tőlünk ajándékot várnak. Nem könnyebb lenne együtt várni a mindnyájunk ajándékát?
Nm könnyebb lenne mindnyájunknak együtt várni a szabadulás, a bűneinktől való szabadítás idejét.
Erzsébet és Mária tudták, meddig és mire kell várniuk – mi nem tudjuk?
Karácsonyig – vagy az Úr eljöveteléig?
S addig mi a dolgunk?
Soroljuk – hosszan. De ezek a legszükségesebbek?
Miért próbáljuk az ajándékozó szerepét magunkra venni? Legjobb esetben is csak valamit tudunk adni! S ha megérkezik az, akit várunk(?), akkor Ő a MINDENT hozza el!
És mi mit adunk ezért a MINDENÉRT? Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 459. dicséret 1-4. vers „Az Isten Bárányára letészem bűnöm én…”
„A mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.”
(Fil 3: 20-21)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.