Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 130. zsoltár 1. vers: „Tehozzád teljes szívből …”
Derekas ének: 345. dicséret 1-4. vers: „Ím nagy Isten, most előtted …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Lk 17:1-10
„Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson. Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki. És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki. És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket! Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és enged néktek. Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? Avagy megköszöni-e annak a szolgának, hogy azt művelte, amit néki parancsolt? Nem gondolom. Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”
Imádság:
Igehirdetés előtti ének: 170. dicséret 1. vers: „Jövel, ó áldott Szentlélek! …”
Textus: Lk 14:1, 4, 7, 10
„Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.”
„És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.”
„Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?”
„Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Az egyházi év utolsó vasárnapján – jövő vasárnap advent első vasárnapja, az egyházi év kezdete – egy összetett igeszakasszal szólít meg minket Urunk, mindegyikből egy részletet olvastam újra.
Első: A botránkozásról azt mondja el Jézus: a bűnbe esett világ életéhez hozzátartozik, hogy olyan jelenségek forduljanak elő (elkerülhetetlen, hogy jöjjenek”), amelyek az embereket le akarják téríteni az élet útjáról. Ezekre szoktukvolt beletörődőn mondani: Márcsak ilyen az élet. De ez Krisztus tanítványait nem indíthatja arra, hogy az ilyesmit természetesnek tartsák, tehetetlenül belenyugodjanak, vagy éppen beálljanak előidézőik sorába. Nem elegendő megbotránkozni némely történésen – tenni is kell ellene. Védeni a kicsinyeket! De a botránkoztató ítéletének a végrehajtása már nem a mi dolgunk – Isten keményen ítéli meg. Mert minden botránkoztatás elsősorban Krisztus kicsinyeinek, a kiszolgáltatottaknak az életét kezdi ki és rongálja, ezért annyira szigorú Isten ítélete, mert ezeket védi vele.
Második: A megbocsátás készségének határtalanságát azzal szemlélteti Jézus. A bűnbánó és bűnét alázatosan megvalló testvérnek mindenkor és mindent meg kell bocsátanunk – nincs mérlegelési lehetőségünk: ezt igen – de ezt már nem. De ez nem valamilyen kényelmes magatartást jelent, hanem a testvéri intés kötelességét: emberi indulatok nélkül, nagyon tárgyszerűen, de meg kell mondanunk annak, aki ellenünk vétkezett, hogy miben találtuk vétkesnek. El kell mondanunk, hogy mit és miért bocsátunk meg – akár hétszer is egyetlen napon!
Tehát nem azt jelenti, hogy szótlanok maradunk – hanem ismételten hangsúlyozom: emberi indulatok nélkül, nagyon tárgyszerűen kell mondanunk, hogy mivel bántott meg → és ha megbánja, kéri, meg kell bocsátanunk!
Ehhez kapcsolódik a tanítványok kérése: „Növeljed a mi hitünket!”
A tanítványoknak hitet kérő szavára „monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és enged néktek.” Ezzel azt mondja Jézus: ha valaki az új életben van, akkor életének tartalma a hit. Ez sem nem mennyiségi kérdés, sem nem ráadás. Aki az új életben jár, az előtt Isten, tetteinek megcselekvésében nincsen akadály! Nem lehet hát akadály a napi hétszeri megbocsátás sem – ha van hitünk!
Harmadik: A szolgálatról szól végül Jézus: ez sem járulékos eleme az új életnek, amelynek elvégzéséért külön jutalmat igényelhetnének Krisztus követői, hanem Isten országa lényegéből folyó parancs.
„Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? Avagy megköszöni-e annak a szolgának, hogy azt művelte, amit néki parancsolt?”
Mire mutat itt Jézus? Ha a szolgánk elvégezte a dolgát a mezőn – nem kedvét keressük, hanem további tennivaló várja hazatérve. Mindnyájunk életében így van – itt, a mulandóságban. Itt ez a természetes. De ott, ahová hív, ahová vár Urunk, ha majd megérkezésünk lesz a világban végzett munkálkodásunk során – ott másként lesz: Ő ott mindent elkészített és előkészített fogadásunkra!
Addig az a dolgunk, hogy végezzük mindazt, amit ránk bízott. S ha elvégeztük, azt tettük, amit kellett, akkor sem lehet dicsekedésünk. Végül is csak szemrehányást tehetnénk magunknak, hogy nem tudtunk többre jutni ennél Atyánk iránti szeretetünk megbizonyításában. De lehet-e többre jutni? Okkal érezhetjük úgy, hogy emberi szemmel nézve maximalista elvárásokat, parancsokat adott számunkra. Nem csak a mai igében, a napi akár hétszeri megbocsátásban, az eperfa átültetésében, hanem – a teljesség igénye nélkül – akkor is, amikor nem csak azt parancsolta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22:37-40) És méginkább: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5:43-48)
Mindezek hallása után ki tehetne szemrehányást magának azért, hogy nem tudott ennél többre jutni Atyánk iránti szeretete megbizonyításában?
A tökéletesnél nem lehet senki tökéletesebb! Egymást felülmúlhatjuk, de mennyei Atyánkat nem!
Tudom, messze vagyunk ettől. De nem adhatjuk fel, mert Urunk – Lelke által – ma is azért munkálkodik, hogy haladásunk legyen a a tökéletesedés útján. S ha mi ezt nem vállaljuk fel – Őt és az Ő hívását vetjük el magunktól.
Adjunk hálát azért, hogy még lát lehetőséget fejlődésünkre, és kész abban segítségünkre lenni. Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Csütörtökön 18 órakor Bibliaóra – A keresztségről
Záróének: 225. dicséret 1-5. vers „Nagy hálát adjunk az Atya Istennek, …”
„Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, akinek útja szerencsés, se arra, aki álnok tanácsokat követ.” (Zs 37:7)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.