Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 390. dicséret 1. vers „Erős vár a mi Istenünk…”
Derekas ének: 227. dicséret 1-4. vers „A mi szívünk csak Tehozzád …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Lk 11:14-28
„És ördögöt űz vala ki, mely néma vala. És lőn, mikor kiment az ördög, megszólala a néma; és csodálkozék a sokaság. Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánának tőle. Ő pedig tudván azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik. És a Sátán is ha ő magával meghasonlik, mimódon állhat meg az ő országa? mert azt mondjátok, hogy én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket. És ha én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok. Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amije van, békességben van; De mikor a nálánál erősebb reá jövén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és amit tőle zsákmányol, elosztja. Aki velem nincs, ellenem van; és aki velem nem takar, tékozol. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél. Lőn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül, monda néki: Boldog méh, amely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál. Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.”
Imádság:
Igehirdetés előtti ének: 377. dicséret 1. vers : „Szentlélek, végy körül bennünket, ...”
Textus: Lk 11:20
„Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
A ma bennünket megszólító történetet olvasva a Prédikátor bölcsessége villan elénk: „Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.” (Préd 1:9)
Miért is? Jézus ördögöt űz ki, a néma megszólal – és mi követi ezt? Köszönetmondás? Hálaadás? Örömünnep? Nem, nem, dehogy! Ha így lett volna, nem villanna be a Prédikátor bölcsessége, hiszen ma sem így van. Ma észre sem vesszük a csodákat, így hát persze hogy nincs hálaadás. S akik nem akarnak szégyenben maradni – mert köszönetet sem mondani egy drága ajándékért, az biz nagy szégyen! – azok inkább azt állítják: Mit köszönjünk meg, hiszen csodák nincsenek! S hosszas magyarázkodásba kezdenek, hogy a csoda miért nem csoda. S így szép lassan visszakanyarodunk az evangéliumi történethez, ahol a hálaadás helyett a vita és a vádaskodás követi a csodát: „A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánának tőle. Ő pedig tudván azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik. És a Sátán is ha ő magával meghasonlik, mimódon állhat meg az ő országa? mert azt mondjátok, hogy én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket. És ha én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok. Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.”
Nem én mondom, hanem Jézus. Nem csak akkor és ott, hanem itt és most is! Nem mondhatjuk ugyanis azt, hogy bár akkor és ott igazak voltak Jézus szavai, de azóta annyi minden történt! Igen, sok minden történt. Azóta is tett sok csodát, annak ellenére, hogy azóta is sokak és sokszor elutasították, megcsúfolták, bűneikkel elfordultak tőle. De! De Isten gondviselő szeretete nem szűnt meg, még egyre újuló és egyre durvább bűneink ellenére sem! Ezért itt és most is igaz Jézus szava: „kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.”
És Jézus még folytatja: „Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amije van, békességben van; De mikor a nálánál erősebb reá jővén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és amit tőle zsákmányol, elosztja. Aki velem nincs, ellenem van; és aki velem nem takar, tékozol.” Ez kiről szól? Ki az erős fegyveres – és ki a legyőzője! Jézus nem becsüli le a gonoszt. Ismeri erősségeit – de tudatában van a maga erejének, ezért győzhette le. S amit tőle zsákmányolt – elosztotta. Övéinek. Felfegyverezte az övéit – ahogy arról Pál apostol számol be az Efezusbeliekhez írt levelében: „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért, Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát.” (Ef 6:11-19)
Aki nem viseli, vagy viseli, de nem használja a hit fegyverzetét, azokra áll Jézus szava: „Aki velem nincs, ellenem van; és aki velem nem takar, tékozol.”
Testvéreim! Mindezekből következik, hogy nem szavak, nem öltözet ad arról bizonyságot, hogy Jézus mellett vagyunk-e! Nem mondhatjuk: gyengék, kicsinyek és erőtlenek vagyunk mi a gonosszal való hadakozásra. Ha csak magunkat nézzük, valóban. De Jézus velünk van, és adott fegyverzetet, adott kiképzést. Használd!
Emlékezzetek: Jézus megkísértésekor a Sátán milyen pontosan idézte a Szentírást – hogy legyőzze Jézust. Jól ismeri, s ma is használja, velünk szemben is. Ő erre azt mondatja velünk: hiszen másutt Jézus azt mondta: „aki nincs ellenünk, mellettünk van.” (Lk 9:50) Valóban mondta ezt – de teljesen más helyzetben!
„Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük. Jézus pedig látván az ő szívük gondolatát, egy kisgyermeket megfogván, maga mellé állítá azt, és monda nékik: Valaki e kisgyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött; mert aki legkisebb mindnyájan tiközöttetek, az lesz nagy. Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz; és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mivelünk. És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert aki nincs ellenünk, mellettünk van.” (Lk 9:46-50) Mi a különbség?
A mai igében azt mondja Jézus, hogy aki a gonosszal vívott harcában nincs vele, az ellene van. Az nem áll az Ő oldalán, az közömbös, és közömbössége a sátánt erősíti.
János kérdésére felelve pedig azt mondja Jézus: aki az én nevemben ördögöket űz – a sátánnal hadakozik. Aki pedig a sátánnal hadakozik, még ha nem is követőm, de szövetségesem – tehát mellettem van, velem van.
Testvéreim! Mi nem egy harcban való szövetségre szerződtünk Jézussal, hanem hálatelten valljuk: az Ő kezében van életünk, megmaradásunk, üdvösségünk.
Úrvacsorához készülünk, bűneinket megvallani, a nékünk adott „hit-fegyverzetet” megerősíttetni, a bennünk lévő gonosztól megtisztulni. Nem szövetségesei vagyunk Jézusnak, hanem tulajdonai! Megtanultuk – s most sem tehetek mást, mint idézem a Heidelbergi Kátét:
Mi néked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod?
Az, hogy testestől-lelkestől, mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított, és úgy megőriz, hogy mennyei Atyámnak akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről, sőt inkább minden az én üdvösségemre kell, hogy szolgáljon. Ezért Szent Lelke által is engem az örök élet felől biztosít és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Őnéki éljek.
Hány dolgot kell tudnod avégett, hogy ebben a vigasztalásban boldogul élhess és boldogul halhass meg?
Hármat: először, hogy mily nagy az én bűnöm és nyomorúságom; másodszor, hogy mi módon szabadít meg Isten minden bűnömből és nyomorúságomból; harmadszor, hogy milyen hálával tartozom neki e megszabadításért. Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Az Úri szent vacsorához készülve: 437. dicséret 1, 5. vers: „ Ó, Jézus, mi idvességünk…
„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek;
amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13:34)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.